Vergődő Nyugat, fejlődő Kelet - de mit hoz a jövő?

A pénteken véget ért szöuli G20 csúcsból a tárgyalófelek kihozták a lehetséges legtöbbet, amire a hanyatló Nyugatnak még futotta erejéből. Lényegében semmiben nem egyeztek meg, semmilyen konkrét előrelépést nem értek el, és az Egyesült Államok és Kína összecsapásában az utóbbi áll nyerésre – röviden ennyiben lehetne összefoglalni a történteket. Nem véletlen, hogy a nyugati sajtóban diszkrét semmitmondás olvasható. Mintha csak a cenzúrázott hadijelentéseket hallgatnánk, amikor a nyugati csapatok vesztésre állnak... és így is van. Háború van. A nyugati cionkapitalizmus szétesőben van (hogy mit keresünk ezek között, már föltettük a kérést), a Kelet pedig köszöni szépen jól van, sőt, egyre jobban.

Az Egyesült Államok beletörődött, hogy Kína abban az ütemben fogja felértékelni a jüant, ahogy az Kínának megfelel. Korábban az Egyesült Államok azzal vádolta Kínát, hogy árfolyam-politikájával mesterségesen gyengíti a jüant, így segítve az exportra termelő vállalatokat. Amerikát viszont hasonló vádak érték a 600 milliárd dolláros kötvényvásárlási programjának bejelentése után. A színes papír (dollár) gyártása felerősítette a többi ország félelmeit a pénzügyi buborékokat kiváltó tőkebeáramlással kapcsolatban. A dollár leértékelődésétől való félelem a nyugati országokat is kivonja az amerikaiak hagyományos szövetségeseinek köréből (azért még összetartja elitjeiket a közös származás és ideológia, valamint a szabadkőműves páholyok melege...), ellenben egyre inkább függővé válnak Oroszországtól is. Így Amerika már nem képviselhette meggyőzően a kínai gazdaságpolitika bírálatát.

Jó hír, hogy az egész bolygóra kiterjedő globális világkormányzás kiépítése enyhén szólva is döcögve halad.

Szöuli G20 után APEC csúcstalálkozó Jokohamában

Az APEC-hez tartozik: Ausztrália, Új Zéland, Egyesült Államok, Kanada, Japán, Dél-Korea, Szingapúr, Malajzia, Brunei, Fülöp-szigetek, Thaiföld, Indonézia, Hongkong, Kína, Tajvan, Mexikó, Pápua Új-Guinea, Chile, Vietnam, Peru és Oroszország.

A vasárnap véget ért találkozó szintén semmitmondó nyilatkozatokkal ért véget, konkrétumok nélküli, a jövőben – vagy a soha napján – megvalósuló strukturális reformokat emlegetve. "Kiegyensúlyozott, fenntartható, innovatív és biztos növekedést" említ a záró dokumentum, de arról nem tesz említést, hogy ennek mikor kell megvalósulnia. Csupán annyit helyez kilátásba, hogy 2015-ben áttekintik, milyen eredményeket sikerült elérni.

Oroszország, Kína, India – a jövő vezető nagyhatalmai

A G20 és APEC csúcstalálkozó után az orosz, a kínai és az indiai külügyminiszter tartott háromoldalú megbeszélést Kínában, és a pénzügyi válság várható második hulláma előtti közös intézkedésekről egyeztettek.

Mint ismert, a világ gazdaságának vezető erejévé váló BRIK, azt a célt tűzte ki, hogy változtatni fog a világ gazdasági berendezkedésén. Kína élen jár a gazdasági versenyben, hogy lehagyja a jelenlegi vezető hatalmakat. Ez teljes vereség a cionista Nyugatnak és a világzsidóságnak, mert a jövőben nem ők fújják már a passzát szelet.

A miniszterek megállapodtak abban, hogy szélesítik az energiaügyi együttműködést és szorosabban működnek együtt a fejlesztések és a csúcs-technológia terén. Az orosz külügyminiszter, Szergej Lavrov a három országot RIK-nek nevezte (Oroszország-India-Kína), melyek stratégiai partnerek, összehangolják álláspontjukat a nemzetközi színtéren és közös szerepet játszanak különböző szervezetekben, mint például a Sanghai Együttműködési Szervezetben (SCO), Ázsiai és Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködés Szervezetében (APEC) és a G20-ban. A következő évben Oroszország teljes jogú partner lesz az összes ázsiai csúcstalálkozón.

A miniszterek kiadtak egy közös nyilatkozatot, melyben elismerik Irán jogát a nukleáris energia fejlesztésére, ha a nemzetközi közösség bizonyítékkal rendelkezik annak békés céljára vonatkozóan. A záró dokumentum felhívja a figyelmet a hatoldalú tárgyalások felújítására Észak-Korea nukleáris tevékenységéről. A miniszterek szót ejtettek még a romló biztonsági helyzetről Afganisztánban. Kinyilvánították, hogy a Sanghaji Együttműködési Szervezet a legfontosabb fóruma az afgán helyzet megoldásának.

A változásokról és a jövőről

Feltűnően sok lett a nyugati médiában, - amely eddig elítélte, leszólta, bagatellizálta Oroszországot és Kínát - a baráti hangvételű cikk. Miközben egyfolytában a déli-áramlathoz való csatlakozási szándékokat emlegetik, a NATO felajánlásait az oroszok felé, a rakétapajzs együttműködéseit, az oroszok afganisztáni szerepvállalását, eközben a Kelet egyre jobban rendezi sorait stratégiai szempontból. A Nyugat napról-napra kinyilvánítja sajtójában mit szeretne, de nem azt, hogy mi van. Csúsztatások, félreinformálások, hazugságok, amikkel operálnak. Hol van már az emberi jogokért ordibálás? A hatalmi helyzetből lenéző politika?

Közben Oroszország hadügyminisztériuma visszautasítja az izraeli felderítőrepülőket, mégsem vesznek francia hajókat, gyártanak inkább saját eszközöket. Ha valaki azt hiszi, hogy a hirtelen nagy összeborulásban elfelejt a Kelet mindent, amit a Nyugat a nyakába zúdított, az nagyon téved. A Kelet nem felejt! A harc csak most kezd nekilendülni, és ennek semmi más nem lehet a vége, mint a globalista rend összeomlása. Egyszerűen azért, mert a keleti nyomással képtelenség versenyezni. Fizikai képtelenség. Miközben a Nyugat fiatalsága egyszerűen nem akar dolgozni, a Kelet iszonyatos, elképzelhetetlenül nagy erőtartalékokkal rendelkezik. Ráadásul a Nyugat egyre kiszolgáltatottabb, a kényelme rabja. Energiaigénye hatalmas, ehhez képest a produktuma kicsi. A változás nem csak gazdasági, hanem erkölcsi, gondolkodásbeli változásokat is megkövetel majd. Kisebb energiaigény, szolidabb életvitel, az autózás mellőzése, kevesebb szórakozás, több munka. A fizikai dolgozó állomány erőteljes növelése, a semmittevők számának csökkentése. Ez a folyamat azonban nem kivitelezhető a mai politikai berendezkedés szintjén, tehát politikai váltásra is szükség van. No meg arra, hogy a jelenlegi uralkodó elit a megérdemelt helyére kerüljön, mert ha ők maradnának vezető helyzetben, akkor az ország ezt a változást sem kivitelezni, sem túlélni nem fogja. Leginkább azért nem, mert a változás után a szervezett népek - közötte több szomszéd ország - jelentősen meg fog erősödni. A változás irányvonalai tehát adottak.

Annak, hogy nemzeti szinten megvalósuljon a politikai újjáépülés, elengedhetetlen feltétele, hogy a jelenlegi vezetés (amely nem csupán a jelenlegi kormányzatot jelenti, hanem a teljes 'elitet') bukjon. Ennek alapvető és mélyreható okai vannak. Ugyanis sem a Fidesz, sem más ezt megtenni nem tudja cionista kötődései miatt, és ha a változásokat azok akarják levezetni, akik a keleti tömb legnagyobb ellenségei voltak, akkor ellenségek is maradunk velük. Így a politikai viszony rendezésének lehetősége föl sem merül. Gazdaságilag kiszolgáltatottak, katonailag elnyomottakká válunk. Mert a Kelet nem új partnerekkel, hanem ellenségekkel fog tárgyalni. Gazdasági fölényét pedig nem üzletelésre, hanem érdekérvényesítésre fogja használni. Nem partnerek, hanem újra csak legyőzöttek leszünk.

Éppen ezért nem foglalkozunk a jelenlegi politikai vezetés dolgaival, csupán érintőlegesen. Mert számunkra ők a múlt, és minden reményünk megvan rá, hogy nemsokára már csak rossz emlékként éljenek bennünk. A jelenlegi helyzetet ugyanis megoldani nem lehet, ezért nem is tudják. Ehhez át kell vágni a gordiuszi csomót, amely a cionisták végét jelenti, tehát foggal-körömmel fognak ragaszkodni hatalmunkhoz.

Mit hoz a jövő? Ha tovább ragaszkodnak hatalmukhoz, akkor nagy nehézségeket. Vagy fellázad az ország, vagy kivérzik. Nincs más lehetőség. Már a legbelső támogató körük, saját tanácsadóik, vezető újságíróik is azt beszélik, a kormány meg fog bukni, nem tudja a négy évet, de talán a felét sem végigcsinálni.

Ennek a folyamatnak az elhazudásáról szólnak ezek a baráti hangvételű cikkek. Azt hazudják a népnek: semmi baj, a Kelet tárgyal velünk, sőt még együtt is akar működni. A Kelet nem felejt. Sem a grúziai mészárlást, sem a kioktatásokat, sem az ellenséges fellépéseket. Volt idő, mikor még kértek, de nem kaptak. Most már nem kérnek semmit. Egyszerűen feltételeket szabnak. Például a NATO tagsághoz azt, hogy az USA és a többi állam takarodjon ki a volt szovjet tagállamokból, így Grúziából is. Vagy azt, hogy az USA valamennyi mák ültetvényt számolja fel Afganisztánban, amire csak az a válasz, hogy akkor mindegyikből tálib lesz. Most háborúzunk, vagy nem? Csináld végig, vagy kotródjatok onnan. Véleményünk szerint maga az USA a legnagyobb kereskedője az afganisztáni kábítószernek, és pont Oroszország felé. Ezt sem fogják az oroszok elfelejteni a tárgyalásokkor. Tehát a Nyugat altatja a népeket, hogy minden rendben, próbál némi kis helyet szerezni a nagyok asztalánál, csak ne kelljen mennie a hatalomból, és közben a háttérben acsarkodik, terveket sző hogyan kaparintsa vissza magának a Kelet fölötti kizsákmányoló hatalmát. Nem véletlen, hogy az USA valamennyi csendes-óceáni partnerét összehívta: Koreát, Japánt, Ausztráliát - egy közös katonai egység megteremtésére, ellensúlyozandó a kínai nyomást. Tehát szó sincs itt barátkozásról, csak időhúzásról. A népek pedig szépen eszik az altató maszlagot újra, meg újra.

Azok, akik komolyan veszik egy kicsit is ezeket a figyelmeztetéseinket, mit tehetnek? Mert a feladatunk az, hogy alternatívát nyújtsunk. A mi megoldásunk messze túlmutat és túllát a jelenlegi politika szűk keretein. A legfontosabb az egység megteremtése, felállítása. Rengetegen beszélnek itt nemzetegyesítésről, újabban ez a 'sláger'. Igaz, hogy 20 évvel később ébredtek, mint kellett volna, de azért ébredtek. Csak az a fránya 20 év minden tapasztalata hiányzik.

A mi alternatívánk a biztos alapokon álló, összetartó közösségek létrehozása, és közös irányítás alá vonása. Alkotó, munkás közösségek, melyek szellemi és fizikai erővel rendelkeznek. Ez a jövő. Ennek a szervezésében pedig napról-napra jobban állunk. Mutatja ezt az oldalunk emelkedő nézettsége, és az egységbe jelentkezők növekvő száma. Fölmerülhet a kérdés, miért pont mi lennénk ez a vezető erő? Egyrészről azért, mert nincs más szerveződés, amely rajtunk kívül ezt megvalósíthatná, másrészről Nemzetvezető csak egyetlen ember lehet, aki - a történelmi hagyományt megtartva - a Hungarista Mozgalom jelenlegi vezetője.

Gyártó István, Nyitrai Frigyes - Jövőnk.info