1944. október 15-én hatalomra került hungarista államvezetés első rendeletei az összes rang és cím használatát megtiltották és eltörölték, valamint megnyitotta a Ludovika katonatiszti főiskolát a népi származású munkás és paraszt fiatalok előtt. Megszüntette a méltóságostól a kegyelmes úrig, a bárótól a főhercegig a feudalizmus utolsó, értelmetlen emlékeit. Ezzel lezárult a feudalizmus - judeofeudalizmus - magyarországi világa. A sok zsidó milliomos drágán megvásárolt, "kiérdemelt" bárósága (25 zsidó bárói család volt 1918-ban), a többségében degenerálódott (gróf Károlyi Mihály és hasonszőrű társai), elszegényedett (kártyaadósságaik miatt) történelmi családok elveszítették a semmire sem való címeiket. Ezt a hungarista törvényt 1947-ben újra törvénybe foglalta az országgyűlés a kommunisták követelésére.

Tasziló gróf és Arisztid báró a továbbiakban csak per Tasziló és per Arisztid lett és maradt a mai időkig. A Jobbik szerint ez így tovább nem maradhat, mert ez az ország legnagyobb gondja, és ezért ezt igen sürgősen meg is kell oldani. Nemesi címek visszaadása nyilván azonnal kirántja az országot a katasztrofális állapotából, mert ezzel együtt a tekintetes úrtól a kegyelmes urakon át a főméltóságú főherceg úrig minden cím újra viselhető és megvásárolható. Bomba üzlet, nem vitás. És amikor már lesz elég főnemes, akkor a főrendiház is újra működni fog, és jöhet a király. Ma még nem lehet kiszámítani, hogy a királyi címet mennyiért adják, de nem lesz olcsó. Több tízmilliárdos bevételre számíthat az ország, amiből meg lehetne építeni az úri kaszinókat, és az új főrendi házat is. Még talán egy aranyozott trónra is jutna pár tízmillió. Tasziló és Arisztid örökké hálás lesz a Jobbiknak, mert végre őket is képviseli valaki.

A király a Jobbik minden tagjának nemesi címet adományozna - egy kisebb birtokkal kiegészítve -, és ezzel Magyarország megindul a felemelkedés útján. Az alattvalók tapsolnak és adóznak, a grófok, bárok és hercegek parádéznak, kész boldogság az élet.