|
AZ OROSZLÁN UGRANI KÉSZÜL...
forrás: Napifotó Oskar 2011.01.20. 12:18
"Maga ki és mit csinál itt?!!!" rivall rám olyan hangon, am iegyből sejteti, kormánytisztviselő vagy legalább "rózsadombi felső tízezer" tagja lehet.. Szem villámokat szór, ércesen számonkérő szavai mintha Szilvási Annamária férfi-szinkronhagja lenne... Nem sok kedvem van társalogni, rábökök a mellemen fityegő sajtós-igazolványra. "És milyen médiától? melyiktől?" .... Megunom, hátha ez használ, vagy esetleg ismerős hangzása..: "jeruzsálemi köztévé...." közlöm vele. Szája tátva marad, így odébb tudok libbenni a szinte már lóduló sí-csizma elől... Aztán, mivel még jó ötven méterről is szinte betölti a teret felháborodott szitkozódása, félszemmel követem, azok a tárgyak ugye repülni is tudnának... Így látom, hogy egy odébb parkoló, másik és láthatóan ép autóba pakolásszák a cuccot... Kicsit agyalok még rajta, hogy ő most az egyik kocsi utasa/vezetője lehet, és most menekíti kifelé párjával együtt a holmit a hadi területről, vagy esetleg hozzátartozója (barátja? apja? oly mindegy) a hölgynek, akit előtte mintha az egyik roncsnál láttam volna, és segítségként érkezett a család ki tudja hányasik autójával? (a Volvo, és a többi flancos járgány láttán ehhez nem sok kétség férhet) A csuda tudja, honnan ugrott be ez a fordulat, ami egy hőskori zeneszám címe is... Talán a megélt benyomások, közvetlen élmények tették.
Szerda este, 17-én egy megbeszélés kapcsán a Semmelweis-utcában voltam épp. Már befejezéshez közeledett a "dögunalom", amikor egyre-másra és egyre több vijjogó sziréna verte fel a Kossuth Lajos utca esti, csendesnek azért nem mondható alapzaját. Az emeleti ablakból kitekintve, elég feltűnő volt a robogó piros-kék lámpák képe. Ugyan ebben a tájban esténként valami kormány-főfontost szokott konvoj kísérgetni, de azok nem "csíkos" rendőrautók, vagy mentők szoktak lenni... Már szinte el is feledkeztünk az egészről amikor gyalogosan a Ferenciek ter felé tartottunk ismerősömmel, amikor neki tűnt fel elsőnek: "Nézd már Oszi, Budáról egy autó sem jön a hídon, odafelé is csak áll a sor..." És tényleg. Már majdnem a megállóba értünk amikor feltűnt a szokottnál nagyobb buszra váró tömeg képe. Még az aluljáró elótt vesztegelt egy "piros hetes" a vezetővel a nyitott ajtón két ropogósan friss sötétkék ruhás közterületes cseverészett...
Odaérve, ismerősöm, aki "bátor és kemény" asszony, megszólította az egyiküket, kérdezvén: vajon mi is történt, miért álla forgalom?
A friss és új ruhánál ropogósan érdesebb volt a jóember válasza: "Mit tudom én? Nem ezért vagyunk itt. Főleg, hogy itt informálgassunk...." és egykori csendőrt is meghazudtoló módon még ki is húzta magát...
"Hagyd a francba, biztos valaki bérlet vagy jegy nélkül utazott" oldottam a feszültséget. Vagy csak éppen azt hittem, mert emberünk szinte látható módon görcsbe rándult a "sértéstől" és villámló szemeivel jól végig mért... Hiába na. Mint a buszok hangosbeszélőből is tudjuk, őkelme biza' hatósági ember, joga van igazoltatni is... No meg amint látható volt még meg is sértődni.. :)
|
Hát, így éreztem először virtuálisan az oroszlán körmeit szinte a hátamban.... Közelebbit senkitől sem tudván meg, busz nem jött, hát gyalogosan indultam neki a hídnak,.. Végülis fotógép mindig van egy "újságos embernél" , ha nem úgy lenne, akkor keressen más tevékenységet... A szél cudarul fújt, a vékony nadrág a Duna fölö9tt emberfeletti serkentőként hatott, úgyhogy rekord-idő alatt értem át a budai oldalra, ahonnan már a híd közepéről jól láthtó volt a szép számú szines lámpa villogása, mentők, tűzoltók, rendőrkocsik elég komoly bolyba rendeződve...
|
|
olyan, mint amikor
AZ OROSZLÁN UGRANI KÉSZÜL...
|
 |
|
Ilyet mostanában nem láttam, a megszokott koccanások, apróbb "csattanások" képén kívül a városban. Az emlékezetes hídlezárást idéző torlódás, egy irányban lezárt úttest, és a mentésben, helyszínelésben részt vevő szolgálati járművek között először egy személyautó hátulja tűnt fel, aztán még egy, majd még egy, aztán a negyedik... Az úttestet leszakadt hűtőrácsok, egykor keréktárcsának nevezhető vagy reflektorként funkcionáló elemek ripityára tört darabjai.. Annyi rendőr, mintha Budaházy került volna elő hirtelen, és éppen a HÍD lezárásán ténykedne ismét. Mentők, nyitott ajtóval, éppen berakott hordágyak, másutt előttük félig guggoló, sérültet ellátó szanitácekkel, orvosokkal. A nehezén már a tűzoltók túl lehetnek, mert már csak az eseményeket tárgyalják. Másik kocsi mellett tűzoltó tiszt éppen valamit aláírat egy ledermedt nővel... Állványra állított gépeikkel rendőrök fotózgatnak, aztán feltűnik egy kolléga is, akinek volt esze, a már hagyományos sárga mellényben járkál ide-oda a kocsironcsok között... Miután jobb híján a sajtópass nálam is előkerült, a rendőrök egész toleránsak , fotózni legalábbis engednek háborítatlanul... |
| A zsaruk becsületére legyen mondva, egy szóval nem tettek keresztbe. Egyetlen alkalommal kért meg az egyik hogy menjek odébb az útból, mert fotózna ... No, hát volt mit. Talán nem is a katasztrófa-turisták kedvéért, hanem inkább tanulságul, mit tud tenni a szemerkélve nyálkásító eső, a készült képekből egy összeállítás került fel a tárhelyre... |
|
Na de az a fránya oroszlán....
Fényképezés közben, a rendőrök és tűzoltók csoportján áttörve magas, jó kötésű ötvenes úr közeledik, kezében sí-csizmákat, nagy szatyrot cipelve, mellette egy nála vcagy huszassal fiatalabb nő. Szintén táskát vonszolva.
"Maga ki és mit csinál itt?!!!" rivall rám olyan hangon, am iegyből sejteti, kormánytisztviselő vagy legalább "rózsadombi felső tízezer" tagja lehet.. Szem villámokat szór, ércesen számonkérő szavai mintha Szilvási Annamária férfi-szinkronhagja lenne... Nem sok kedvem van társalogni, rábökök a mellemen fityegő sajtós-igazolványra. "És milyen médiától? melyiktől?" .... Megunom, hátha ez használ, vagy esetleg ismerős hangzása..: "jeruzsálemi köztévé...." közlöm vele. Szája tátva marad, így odébb tudok libbenni a szinte már lóduló sí-csizma elől... Aztán, mivel még jó ötven méterről is szinte betölti a teret felháborodott szitkozódása, félszemmel követem, azok a tárgyak ugye repülni is tudnának... Így látom, hogy egy odébb parkoló, másik és láthatóan ép autóba pakolásszák a cuccot...
Kicsit agyalok még rajta, hogy ő most az egyik kocsi utasa/vezetője lehet, és most menekíti kifelé párjával együtt a holmit a hadi területről, vagy esetleg hozzátartozója (barátja? apja? oly mindegy) a hölgynek, akit előtte mintha az egyik roncsnál láttam volna, és segítségként érkezett a család ki tudja hányasik autójával? (a Volvo, és a többi flancos járgány láttán ehhez nem sok kétség férhet)
Még lelkifurdalásom sem lehet nagyon, mert az illető magatrtása nem a kétségbeesett, netán sérült áldozat hangneme, aki fájdalmában vagy elkeseredéásében ilyen bunkó.. Nem. Emberünk szavaiból, fellépéséből szinte süt a fennsőbbség tüze. Akinek életformája a "nekem mindent szabad, nekem minden olcsó...." A megvető fellépés, a fellebbezhetetlen ex-cathedra stílus plusz a sícipők, flancos Samsonite-bőröndtáska, valahogy ezt sugallják....
Már majdnem el is feledkezem róla, az egyik tűzoltóval kezdünk pár szóba, amikor ismét, egész közelről hallom a hangját. Már visszafelé igyekeznek a kocsik felé, amikor odaveti:
"Szar dolog lehet mások baját fényképezgetni....." ordítja felém. Úgy látszik valamiért kiszúrt, most már nincs kétség... Már nem bírok magammal, és ugyan nem túl szép dolog, de odavetem neki: "Hát, szar dolog lehet így vezetni is...."
Rám mered, és ez a megjegyzésem viszont mintha hatott volna mert szó nélkül ott hagy.
Még annyi: akár az egyik kocsi sofőrje, akár csak segítségül hívott akárki, az egész magatartás valahogy azt sugalmazza nekem: az ilyen elé sem kerülnék szívesen a forgalomban. Ez az a tipus, aki "namajdadokénnekedlezúzlakvazze" alapállással forgatja azt a kormánykereket, tapossa a pedált..
Szerencsém is lehet valahol, mert itt is csak készült ugrani az az oroszlán....
*.*
|
Két baleset is történt negyed óra eltéréssel szerda este az Erzsébet hídnál, Budán. Egy ember súlyos, egy másik pedig könnyű sérülésekkel került kórházba. A híd Pest felé vezető oldalát lezárták, Buda felé pedig két sáv járható..
Tovább>>>(hvg.hu) |
|
*.*
De még itt nincs vége... A Sörényes valamiért kiszúrt ma.. Hazefelé igyekezve, a buszról leszállva, előtte felnézek a lámpára, zöldet jelez éppen... Elindulok a zebrán, amikor bal oldalra valami "hatodik szem" kényszerít hogy nézzek... Már testközelben a két fényszóró... Nem is csikorog a fék, inkámbb olyan iszamosan nyiszog a kocsi, ahogy megfarol tőlem olyen jó méternyire... Az út közepére vetődve szinte, visszapillantva látom a szemüveges nőszemély képezetét, ahogy felháborodva csóválja a fejét.... Az nem derül ki, hogy önmagát okolná, netén azért, hogy miért volt olyan marha hogy fékezett egyáltalán? Aztán semmi lassítás, vagy hasonló. Padlógáz, tova bőgeti a járgányt... Most mit tegyek? Már edzett vagyok....
Középső ujjamat kinyújtva intek egyet utána. Aztán kicsit még várok, nézve merre tart. Hátha csattan egyet a marhája... Végül is a kártyámon még van hely....
|
január 19., Oskar
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
