Cikk : Elszánt kiáltások március idusára |
Elszánt kiáltások március idusára
Siklósi András 2011.03.11. 18:25
Teremtsünk egy olyan független, semleges, önellátásra törekvő országot (a rendkívül káros izraeli és euroatlanti gyarmati kötelékek elszakításával, a sarcfizetések megtagadásával), melyben tisztességesen, értelmesen s testvéri szeretetben élhetünk! Ahol mindenkinek otthona, állása, biztos kenyere van. Ahol a betegeket meggyógyítják, ahol gondoskodnak az elesettekről, ahol a diákok ingyen tanulhatnak, a nyugdíjasok élvezhetik munkájuk gyümölcsét, ahol megbecsülik a családokat és az anyaságot, ahol nincsenek zsarnok idegenbérencek, korrupt vezetők és terrorista rendőrök, ahol a bűnözőket lefülelik, és börtönbe zárják. Ahol az Alkotmány nem bolsevista fércmű, ahol a kormány, a parlament s az állami/önkormányzati hivatalok – szemtelen packázás és önkényeskedés helyett – a népet szolgálják. Lám, az arabok éppen most rázzák le sok évtizedes béklyóikat, hát pont mi mondanánk le az üdvözítő szabadságról? A siker, a győzelem főként rajtunk, a mi elszántságunkon, kitartásunkon múlik. Nincs okunk habozni és félni, a láncainkon kívül már semmit sem veszíthetünk. Ennél a lenullázott, kilátástalan életnél, ennél a keserves, lassú haldoklásnál nincs semmi rosszabb. Ha Égi Patrónánk is úgy akarja, ennél csak jobb jöhet. Készüljünk föl méltóképpen a közeli gyökeres, sőt kozmikus változásokra! Fegyverkezzünk testben és lélekben! Legyünk szolidárisak, bátrak és erősek, s a haza fényre derül!
Elszánt kiáltások március idusára
Honfitársak, Magyarok!
Meddig tűrjük még, hogy a liberál-kommunisták a fejünkön járjanak, és összes javainkból kiforgassanak? Vegyük észre, hogy ez az út zsákutca, mely elkerülhetetlenül a pusztulásba visz. A gengszterváltás óta ugyanaz a sötét, alvilági horda ül a nyakunkon, s ez a fondorlatos hazugsággal, csalással, erőszakkal hatalomra került, hétpróbás rablóbanda gúnyosan röhög rajtunk, szerencsétlen balekokon. Nincstelen „alattvalóit”, azaz egész népünket kezdettől fogva halálra ítélte, ill. rabszolgalétre szánta. Ha nem teszünk ellene semmit, a sorsunk végleg megpecsételődik; s drága hazánkat, vérrel-verejtékkel, kínok közt megőrzött közös tulajdonunkat, páratlan természeti kincseinket örökre elveszítjük. Nem nézhetjük tovább közönyösen a ragadozó zsiványok garázdálkodását, nem fogadhatjuk el, hogy a bőrünket nyúzzák, és csontig lecsupaszítsanak! Igazságot, szabadságot, fajtánkat védő és segítő törvényes rendet, emberhez méltó életet követelünk! Meg akarunk maradni magyarnak ősi szülőföldünkön! Tisztuljunk meg a szennytől, s cselekedjünk együtt, összefogva mindnyájunk jövőjéért! Talpra magyar, most vagy soha! Ne higgyünk, s ne bocsássunk meg ellenségeinknek, ne hátráljunk többé egy arasznyit sem! Fejezzük be 1848 és 1956 tragikus bukásában is csodálatos forradalmát, s ne engedjünk hőseink, mártírjaink magasztos eszméiből, céljaiból és rendíthetetlen keménységéből!
Teremtsünk egy olyan független, semleges, önellátásra törekvő országot (a rendkívül káros izraeli és euroatlanti gyarmati kötelékek elszakításával, a sarcfizetések megtagadásával), melyben tisztességesen, értelmesen s testvéri szeretetben élhetünk! Ahol mindenkinek otthona, állása, biztos kenyere van. Ahol a betegeket meggyógyítják, ahol gondoskodnak az elesettekről, ahol a diákok ingyen tanulhatnak, a nyugdíjasok élvezhetik munkájuk gyümölcsét, ahol megbecsülik a családokat és az anyaságot, ahol nincsenek zsarnok idegenbérencek, korrupt vezetők és terrorista rendőrök, ahol a bűnözőket lefülelik, és börtönbe zárják. Ahol az Alkotmány nem bolsevista fércmű, ahol a kormány, a parlament s az állami/önkormányzati hivatalok – szemtelen packázás és önkényeskedés helyett – a népet szolgálják.
Betelt a pohár! Ideje végrehajtanunk az elsikkasztott rendszerváltást! Ébredjünk föl bénító álmunkból, kapaszkodjunk össze, s álljunk csatasorba! Buktassuk meg vérszívóinkat, zavarjuk el a globalizmus haszonélvezőit, söpörjük ki a nemzetrontó, gyűlölködő árulókat! Építsük újjá lerombolt hazánkat, és alapozzuk meg békés, biztonságos, erkölcsös és boldog életünket!
Lehetőleg valamennyi honi településen mielőbb alakuljanak meg önvédelmünk és önszerveződésünk alapsejtjei. Ne féljünk, a gonoszság birodalma megdönthető! A népet nem lehet leváltani, sem folytonosan becsmérelni vagy rettegésben tartani. Torkig vagyunk már, türelmünk elfogyott, jogos dühünk az egekig tornyosul! Ez itt Magyarország, ahol minden a miénk, és kizárólag tőlünk függ minden. Ne felejtsük: olyan életünk lesz a Szent Korona felségterületén, a Kárpát-medencében, amilyet megérdemlünk s kiharcolunk magunknak. Másokra most sem számíthatunk, drámai küzdelmünkben komoly segítséget nem várhatunk sehonnan. Emlékezzünk jó szívvel történelmi nagyjainkra s vitéz elődeink önfeláldozó, diadalmas csatáira. Vegyünk példát tőlük, s igyekezzünk mi is hozzájuk hasonulni, hogy megnyerjük az előttünk álló honmentő háborút, hogy sikerrel vívjuk meg az immár elkerülhetetlen élethalálharcot!
Ennek a pimasz, felelőtlen, élősködő rezsimnek semmi se drága. A saját törvénytelen hatalmának és harácsolt vagyonának megtartásán túl semmi sem érdekli. Fütyül a magyarság terheire és egyre mostohább sorsára, csupán az fontos neki, hogy hűbérurainak, az idegen, cionista hódítóknak maradéktalanul megfeleljen. Lakájszellemű szálláscsinálóként, a bankok és multicégek bérenceként a legelemibb nemzeti érdekeinkről is könnyedén lemond, hogy pünkösdi királyságát meghosszabbíthassa; s ennek fedezeteként nem átallja elprédálni össznépi javainkat, beleértve valamennyi ingó és ingatlan értékünket, így bőven termő földjeinket s éltető vizeinket is.
Kérdezem én, mit érdemel az a nemzetgyilkos vámpírcsorda, amely előtt semmi se szent, amelyiknek hitvány önzése és jellemtelensége nem ismer határokat? Bizony mondom, felelniük kell gaztetteikért, s a számonkérést nem úszhatják meg. Sokan közülük megértek a teljes vagyonelkobzásra, sőt a bitóra is, de legalább arra, hogy hátralevő napjaikat rácsok mögött töltsék.
Barátaim! Szabadítsuk föl végre magunkat a külső és belső elnyomásból; tegyünk igazságot, szerezzük vissza évezredes jussunkat, ami kizárólag minket illet, s teremtsünk itt egy olyan országot, ahol úgy élhetünk, ahogy nekünk tetszik! El kell döntenünk, hogy gyáván megfutunk, vagy – lebírva kétségeinket – merészen szembeszállunk a pokol zsoldosaival. Imádkozzunk, és esküdjünk meg a magyarok Istenére, hogy elég volt, rabok tovább nem leszünk! Aztán tömegesen lépjünk ki az utcákra és terekre, hogy végre elegen legyünk!
Lám, az arabok éppen most rázzák le sok évtizedes béklyóikat, hát pont mi mondanánk le az üdvözítő szabadságról? A siker, a győzelem főként rajtunk, a mi elszántságunkon, kitartásunkon múlik. Nincs okunk habozni és félni, a láncainkon kívül már semmit sem veszíthetünk. Ennél a lenullázott, kilátástalan életnél, ennél a keserves, lassú haldoklásnál nincs semmi rosszabb. Ha Égi Patrónánk is úgy akarja, ennél csak jobb jöhet. Készüljünk föl méltóképpen a közeli gyökeres, sőt kozmikus változásokra! Fegyverkezzünk testben és lélekben! Legyünk szolidárisak, bátrak és erősek, s a haza fényre derül!
Siklósi András
|