Miért nem állnak, a keresztet magasba tartva a páncélos terminátorok elé? Miért nem tiltakoznak a magyarországi történelmi keresztény egyházak a kilakoltatások ellen? Miért nem védik meg híveiket az otthonvesztéstől?

Vagy csak saját magukkal vannak elfoglalva? Az állami pénzeket behabzsolva? Mely pénz a végeredményben megint csak a népé. Attól vették el! Attól a néptől, aki mellett nem állnak ki, akit nem védenek meg, a páncélos kilakoltató rendőröktől, a pokol katonáitól!

1. Magára hagyott nép

Amikor a végrehajtó utasítására a páncélos készenléti rendőrök betörtek a négy gyermekes család otthonába, - a család már tudta, hogy a pokol katonái törtek rájuk. A páncélosok agresszívak voltak és elborult agyúak. Terroristákat kerestek, de csak civileket találtak. Kétségbeesett felháborodott civileket és rémült családot.

A páncélosok keresztül gázolva a gyermekek játékain, taposva a babákon, mackókon, - a kilakoltatott család gyermekeit keresték, hogy elragadják őket szüleiktől. Ám őket a civilek már jóval előbb gondosan kimentették a házból.

A Pénz Sötét Urának katonái ezek után hamar kiürítették a házat az "oda nem való illetéktelenektől" - vagyis a négy gyermekes családtól, s a nekik segíteni próbáló civilektől. - És átadták az erőszakkal elfoglalt hajlékot a végrehajtónak, s az ingatlan maffiózó új tulajdonosnak. El tudja képzelni valaki, hogy mit érzett az a család, akiknek rendőri erőszakkal vették el otthonát?

Vagy el tudja-e képzelni valaki, hogy mit érzett az az újpesti férfi, akinek az ajtaja előtt április 21-én délelőtt megjelent a végrehajtó, rendőrök kíséretében, hogy erőszakkal kitegye otthonából? Micsoda eltorzult világ ez, hogy annak a szerencsétlen embernek egyedül kellett szembe néznie minden törvénnyel felhatalmazott gyilkosaival, senki segítsége nem volt. Mit élhetett át vajon, milyen kétségbeesés kerülgethette, - hogy felgyújtotta lakását, mikor betörték az ajtót, kiugrott a nyolcadik emeleti ablakon? Hátrahagyva a végrehajtónak egy kézigránát csomagot.

Most a Honvéd kórházban haldoklik nagy valószínűséggel, egy hete már, - és gyanítjuk, hírzárlat van körülötte. Ha él még egyáltalán. Mert a hatalomnak nagyon kellemetlen az ő személye. Ám, ha meghal, még kellemetlenebb lesz. De vajon akad-e majd valaki, aki feladja neki az utolsó kenetet, ha eljön az ideje?

Akadt-e valaki hitbéli ember, aki a kilakoltatott utcára dobott családokat megvigasztalja? Aki hitet adna nekik a tovább létezéshez, netán a harchoz? Mely mindenkinek az Isten előtt való joga, ha meg kell védenie otthonát! Akad-e pap ebben az országban, aki küzdött volna, a híveivel vállvetve, otthonaik védelmében?

Hiszen nem ez lenne a papság alapvető feladata? Az elesettek, szegények, s a jogfosztottak védelme. És megpróbálni megmenteni őket a pokol elől. Mert a pokol, már itt az életükben utoléri a kilakoltatott embereket! Az otthontalanság, a rideg utca, szüleiktől elragadott gyermekek, rendőrségi vegzálások, és a tél kegyetlen fagyos fogai - vagyis a földi pokol maga.

Miért nem segítenek nekik azok, akik a pokol elleni küzdelemben erre a leghivatottabbak; a főpapok? Hiszen a kilakoltatások már olyan súlyos problémává nőtték ki magukat, - hogy már egyenesen a történelmi keresztény egyházak főpapjainak kellene beleszólniuk, s véget vetni több millió magyar szó szerinti kivégzésének. - Mert az otthonvesztés, ezt jelenti. Kegyetlen és lassú halált.

Miért nem állnak a papok keresztet magasba tartva a páncélos terminátorok elé? Hogy ne hagyják kilakoltatni híveiket!

2. Gyávák?

Miért nem tiltakoznak a történelmi keresztény egyházak a kilakoltatások ellen? Miért nem védik meg híveiket az otthonvesztéstől?

És mivel ezt nem teszik, miért csodálkoznak azon, hogy a nép elvesztette hitét, s nem foglalkozik a keresztény vallással, melyet a hitetlen és gazdag főpapság képvisel még mindig a szemükben. Tesszük hozzá, egyelőre.

Persze ismerünk azért jó szándékú, segítőkész kispapokat. Egyikük, a már éhező hiteles ismerősünknek 10 ezer forintot juttatott élelemre, a saját pénzéből. Vannak ilyen papok, mindhárom történelmi keresztény egyházból, alapjában véve rendes emberek...

Ám ennek a nemzetnek már nem csak alapjában véve rendes emberekre van szüksége! Hanem harcos rendes emberekre! Legyen az pap, paraszt, munkás, értelmiségi, vagy alkalmazott.

A Magyar Nép élethalálharca a betelepülőkkel már elkezdődött, az otthonok folyamatosan vesznek el, kerülnek idegen kézre, miközben a történelmi keresztény egyházak cserben hagyják saját népüket! Miközben a papok a keresztényi szeretetre hivatkozván kivonják magukat a küzdelemből, - nem harcolnak saját népükért, a vallás szelídnek tűnő köntöse mögé bújva.

Talán gyávák a papok? Talán elnőiesedtek a nagy jólétben? Megélhetési, lakhatási gondjaik nincsenek. Az alacsonyabb beosztásúak még csak-csak segítenek az embereknek, de minél feljebb állnak a hierarchiában, annál inkább, eltávolodnak a magyar néptől. Persze vannak kivételek, vannak. De a tény, attól még tény marad: A MAGYAR TÖRTÉNELMI KERESZTÉNY EGYHÁZAK NEM LÉPNEK FEL A KILAKOLTATÁSOK ELLEN!

 Vajon miért is nem?

3. Együttműködés a hatalommal

Mert együttműködnek a hatalommal, azért nem lépnek fel a kilakoltatások ellen. A magyar nemzet otthonvesztése a hatalom érdeke, mely feltétel nélkül kiszolgálja a hódítókat. Persze nehéz is lehet önállónak lenni bármelyik keresztény egyházi vezetőnek, ha a miniszterelnök helyettes, a kereszténydemokraták elnöke, Semjén Zsolt, aki mellesleg a nagy keresztényi szeretet jegyében, az állatvédelmi törvényt megnyirbálva, őshonos védett állatokra szeretne vadászni pusztán kedvtelésből, - egyébiránt kifejezetten jó kapcsolatokat ápol Izrael askenázi főrabbijával, Jonah Metzgerrel.

Ilyen légkörben persze nehéz önállónak lenni. Nehéz a nép mellett kiállni, a zsíros beosztás elvesztésének kockázata nélkül. Nem is igazán próbálják meg. Nem politizálnak, csak úgy szőrmentén, a látszólagos semlegesség látszatát keltve kimaradnak mindenből, csak hadd maradhassanak meg pozícióikban!

Ám, ha megszólalnak, abban sem sok köszönet van. Helyzetértékelésük alapvetően hibás, és nem tudnak, s nem is akarnak változtatni ezen.

Kitűnő példa erre, Bölcskei Gusztávnak, a Magyarországi Református Egyház vezetőjének április 24-i beszéde, a Debreceni Nagytemplomban. Bölcskei úr nagyívű logikával egészen a következő helyzetértékelésig jutott:

"Az nem alternatíva, hogy akinek valami nem tetszik, az kivonul a parlamentből, vagy akinek valami nem tetszik, az bevonul Gyöngyöspatára. Ezek Nagypéntek indulatát idézik, aminek a vége nem a világosság."

Azért megkérdeznénk Bölcskei urat: küldött-e Gyöngyöspatára bármilyen keresztényi missziót? Bármilyen segítséget az ott élő embereknek? - És akkor még a kilakoltatásokról nem is beszéltünk.

De említsük csak a másik esetet, a keresztény főpapság porhintéséről, Isten nevében: 100 millió forintot ajánlott fel a Szeged-Csanádi Egyházmegye, az államadósság kezelésére.

Ám mielőtt bárki elismerését fejezné ki a szegedi főpapsággal szemben, jó, ha tudja, hogy jut is és marad is nekik. Volt miből adniuk és maradt még elég. Ez az egész adománynak nevezett cirkusz nem más, mint hűbéradó Magyarország új urainak, - és nem a magyar népen való segítség.

Az államadósság kezelésére adott pénz minden fillérje egy feneketlen kútba dobott pénz, mely soha nem telik meg!

És tudni kell azt is, hogy az alap államadósságot már régen visszafizettük, éspedig többszörösen, legalább 11-szer! S a mostani adósság legnagyobb részt a pofátlan uzsora, a kamatok kamatának a kamata! Valamint a mesterségesen előidézett pénzhiányból, ily módon mesterségesen lepusztított gazdaságunk úgy-ahogy fönntartására fölvett újabb és újabb kényszerkölcsönökből adódik.

Úgyhogy jut is marad is a főpap uraknak, akik hűbéradóval biztosítják további regnálásukat a megfogyatkozott nyáj fölött.

Kérdésünk csak az: Hány kilakoltatást lehetett volna ezzel a pénzzel megakadályozni, hány éhező szájat betömni? - De van ott még bőven, ha a híveknek szükségük lenne rá, ám ők azt nem adják. Azért annyira nem vallásosak.

4. Nem a nép hagyta el Istent, hanem a főpapjai!

Mert ők azt mondják, hogy a nép lett hitetlen. Nem igaz ez! A főpapok hagyták el Istent! Mert Isten számukra a népük és embertársaik szolgálata lett volna. S nem önön gazdagodásuk elősegítése! De ha nem állnak ki híveik mellett, akkor ne is várják őket a templomba.

Nem kell csodálkoznunk hát a pápa alábbi szavain! XVI. Benedek pápa szerint Nyugaton a keresztények belefáradtak hitükbe. Április 21-én, a Pápa a következőt mondotta:

"A keresztények nagy része a hitetlenség és Istentől való eltávolodás népe lett, s főleg Nyugaton. ...Már nem akarják ismerni a hitet. ...Vajon nem nyugodtunk bele Isten hiányába, s nem arra törekszünk, hogy beérjük önmagunkkal?"... - tette fel a kérdést a Szent Péter-bazilikában összegyűlt mintegy ötszáz pap előtt.

Mi pedig azt a kérdés tesszük fel; vajon önmagába nézett-e a Pápa, amikor a zsidók istene előtt hódolt Jeruzsálemben, s kívánság cédulát dugdosott a Siratófal kövei közé, - megkérdezte-e önmagától, vajon mit szólnak ehhez a cionista bankárok által kifosztott keresztény népek?

Nem kell hát csodálkoznia azon, hogy egyháza ilyen állapotban van. És minden keresztény egyház. Felvonulhatnak, csinálhatnak akármilyen pompás körmenetet, szólhatnak akármilyen szépen a templomi orgonák, DE MIVEL A NÉPTŐL ELFORDULTAK, ISTENTŐL IS ELFORDULTAK. S TEMPLOMAIK NEM ISTEN HAJLÉKAI TÖBBÉ.

5. Harcos papok!

Hitre pedig szüksége van a népnek! Ha a keresztény főpapság nem tudja megadni neki, keres akkor mást!

Pedig volt ebben az országban olyan főpap is, aki kiállt, sőt, hősi halált is halt a nemzetért! Tomori Pál (1475-1526) kalocsai érsek, a mohácsi csatában a magyar sereg fővezére volt. Vesztes csata, mondhatják erre sokan, ám azt kevesen tudják, hogy Tomori akkor már évek óta, viszonylag sikeres határvédelmi háborút folytatott a török betörések ellen.

Három évig állt sikeresen ellen a török hadaknak a Délvidéken. 1523. augusztus 6-án és 7-én a Nagyolaszi – Rednek – Szávaszentdemeter háromszögben lefolyt három ütközetben a Tomori által vezetett magyar csapatok nagy győzelmet arattak a boszniai Ferhád pasa serege felett. Tomori a következő másfél évben igyekezett a délvidéki – elsősorban a szerémségi – végvárrendszert megerősíteni. E várakra támaszkodva verte vissza az egyre gyakoribb török betöréseket. 1525-re annyira stabilizálta a helyzetet, hogy török területre is be tudott törni.

Ám a magyar főurak részéről csak nagyon kevés támogatást kapott. Mindennek ellenére, TOMORI EGYHÁZMEGYÉJE TELJES JÖVEDELMÉT A HONVÉDELMI HÁBORÚRA FORDÍTOTTA, önmagának nem tartott meg semmit! 3 évig tartó viszonylagos sikereit is ennek az elhivatottságának, önzetlenségének, és hazaszeretetének köszönhette!

Az 1526. augusztus 29-én lezajlott Mohácsi csata is talán másképpen alakult volna, ha az ország főrendjei igazán ÖSSZETARTANAK ÉS NEM A SZÉTHÚZÁS uralkodik köztük! És legfőképpen, ha Szapolyai János, Erdélyi vajda (aki a királyi trónra is pályázott) - nem hagyja cserben Tomorit.

Szapolyai a 40 ezer embert számláló seregével Szeged mellett vesztegelt, miközben a 60 ezres török haderő Mohácsnál megütközött a majd 25 ezer fős magyar sereggel. Ha Szapolyai megérkezett volna a csatamezőre, a magyarok nagy valószínűséggel számbeli fölényben lettek volna. Csak a török ágyúk dupla mennyisége jelentett volna gondot.

Ám Szapolyai nem mozdult el Szeged mellől, mikor a török már Budát dúlta, és nem állta útját akkor sem, mikor azok októberben elhagyták az országot. A Mohácsi csatában odaveszett II. Lajos Magyar Király, Tomori Pál, Kalocsai Érsek, még 7 főpap! Köztük 5 püspök! - És 20 ezer magyar! Hősök voltak ők. - Hol vannak hozzájuk képest a mai főpapok?

Homoszexuális felvonulás Belgrádban: „Krisztus ostorával a szodomiták ellen!”

Nos, ha harcos papokat akarunk látni, akkor el kell hagynunk ezt az országot! A nyugati keresztény papság között már nem igazán találhatunk harcos férfiakat, - ám a görögkeletiek között bizony igen! Tavaly ősszel Belgrádban, az október 10-én megtartott melegfelvonulás idején hatalmas összecsapások voltak a városban a nemzeti radikális ellentüntetők és a ratyivonulást engedélyező hatalom rendőrsége között. Az ellentüntetők között szép számmal voltak görög keleti pópák is, - akik felháborodásuknak adtak hangot, a nyilvános erkölcstelenséggel szemben! És lám, a rendőrök, holott nagyon osztották a népet, egyetlen papot sem mertek bántani!

Mikor láttunk a budapesti ratyivonulások idején az ellentüntetők között papot? Szótlanul tűrték a magyar történelmi keresztény egyházak, hogy a beteg melegek gyalázzák a keresztet és gyalázzák Jézust! Hát hogy is várhatjuk tőlük, hogy kiálljanak a kilakoltatott nép mellett, ha arra nem képesek, hogy saját hitüket megvédjék?

Nincs szüksége hát ezekre az emberekre a magyarságnak! Harcos idők következnek és a szemforgató hamis papok ideje lejárt! A hívek majd maguk közül választják ki papjaikat és a csatamezőn fognak imádkozni, úgy ahogy Tomori, a halált megvető őseinkkel.

De a mostani csatákat megnyeri a magyarság. Ezúttal ez a föld, - a hódítók mohácsa lesz.

Bornemissza János - Szabad Riport Tudósító Iroda