Orbán Andrea Viktória közvetítésével

Budapest, 2009. szeptember 25.

Hadraniel vagyok, a magyar nép őrangyala, köszöntelek benneteket.

Eljött az az idő a magyarság számára, hogy az összefogás erővé alakuljon és kitörjön a magyar emberekből. Hegyeket mozgathattok ezzel az erővel, ami az összefogásban rejlik. Semmilyen hitrendszer nem fogja fölülírni ezt az erőt, mert ti ezt az erőt birtokoljátok, visszaszereztétek azoktól, akik az erőitekből éltek, és ezzel megnyílt az út a magyarság erejének felvirágoztatása előtt.

A magyarok ereje és összetartása a küldetésükkel összakapcsolva mozgásba lendítette a változásokat, amik elsöprik a régi maradványokat a Föld színéről, melyek már nem szolgálják az ember érdekét egy olyan új világban, amit az eszetekkel még nem értetek, de a szívetekkel már rég éreztek. Ez a világ számotokra már adott, megnyílt a lehetőségetek, hogy birtokba vegyétek és megnézzétek, mi az, ami nem hagyható figyelmen kívül, mi csúszott ki eddig a kezetekből, mert mindig önmagatokon kívül kerestétek. Ez az eszköz a fátyolon túli világ felismerése önmagatokon belül, ez annak a felsimerése, hogy nem bennetek van a gond, hanem belőletek ered, azért, mert nem láttatok tisztán. És ezzel az apórcskának tűnő nézőpontváltással kilökődik az igazság végre a szemeitek elé és meglátjátok: nem vagytok rosszak, csak elhittétek, nem vagytok bűnösek, csak elhitették veletek és nem vagytok szemernyit sem arcátlanok, csak akik megpróbálták aláásni önbizalmatokat, elhitették veletek, hogy arcátlan az, aki felismeri erejét és birtokba is veszi.

A magyarok összetartó ereje növekszik és eléri azt a szintet, amikor a Földnek meg kell tanulnia szembesülnie azzal a folyamattal, amit a magyarság elindít, ami kirepíti a nemzeteket a zsugorított hitrendszerükből és megnézi minden nép, mit tud a maga erejéből felépíteni az eddigi hazugságok helyett. Mikor a nemzetek sorra bukkannak rá önnön igazságukra és nem lesz, aki mindezt visszatartsa, elindul a változás a Földön, aminek hatására emberek milliói ébrednek rá küldetésükre és hatalmukat visszakövetelvén egy átrendeződési hullám indul útjára.

Biztosíthatlak benneteket, hogy népetek erőben és gazdagságban fog élni és távolról sem olyan módon, mint ahogyan most teszitek. Ki fogtok lépni a fényre és meg fogjátok teremteni magatoknak a saját életeteket, ami már nem a pusztulás energiáit hordozza, hanem a fényes jövőét. Hiszen múltatokkal egyesülve, erőtöket birtokba véve a mai világ csúcspontján álltok és nektek lesz először rálátásotok az új világ bejáratára, ami már egy teljesen más élet energiáit és lehetőségeit hordozza. Ehhez azonban a régit felül kell írni és el kell kezdenetek a jövőt építeni, ezért azt tanácsolom nektek, hogy szedjétek össze minden bátorságotokat és a legrövidebb időn belül kezdjétek el kiépíteni az új életeteket. Az ego ellenállhat ennek, ne foglalkozzatok vele, az elme száraz tudása már nem elegendő a jelenlegi helyzet orvoslására, mert megérett az idő arra, hogy túllépjetek a régóta fogva tartó korlátokon, amiken az elme nem lépett túl eddig sosem. Egy olyan hiedelemrendszer lebontásának küszöbén álltok, amikor méltán érezhetitek korlátozónak az elme szorítását, ezért azt tanácsolom nektek, az elmét tegyétek félre egy kis ideig. Nem fogjátok tudni úgy előrevinni életeteteket egy teljesen ismeretlen és új szabályokkal rendelkező világban, ha a régihez ragaszkodtok, ez abszurdum, képtelenség. Ne törődjetek az elmétek hangjával egy kis időre, amíg megvetitek a lábaitokat az új világban. Ha az elme hangjára hallgattok, akkor tapossátok körbe-körbe a régi utakat és sajnálkoztok, amiért nem működik semmi. Tujdátok pontosan, miről beszélek, és miért kérem ezt tőletek. Nem az elme fogja megugrani a végső ugrást, igaz? Az elme utána fog tudni beszélni róla, de mivel ő egy zárt rendszerből indul ki, így most visszatart benneteket az utolsó lépésnél, jól látom? Túl kell lépnetek az elmebeli tudáson és meg kell tennetek az ugrást, ami annyira új, hogy azt se tudjátok, hogyan kezdjetek bele. A következő pontot látjátok-e életetekben, ahová el kell érnetek? A szívetek megsúgja-e nektek azt a soron következő lépést, amit meg kell tennetek? Nem az elme, hanem a szív, a lélek hangja most a kulcs, amit használunk és belehelyezzük a zárba és elfordítjuk. Innen indul ki minden. Elfordítjuk a kulcsot, az ajtó kitárul, mit láttok, merre kell indulni életetekben? Új munka felé? Elég a lótás-futásból? Új életmódot szeretnétek magatoknak? Új párt kerestek? Új hajtóerőt szeretnétek találni életeteknek?

Szedjétek össze ezeket a pontokat és rajzoljatok ki egy új irányt egy új életminőség felé, kedveseim. Nektek kell felvázolni a terveket, hogy segítséget nyújtsunk nektek ebben, ha nem rajzoljátok ki, akkor csak tengtek-lengtek ebben a régi világban, ahol már egyre nagyobb a nyomás, ezt érzitek. Ez a nyomás egyre nőni fog, majd a feje tetejére áll minden, ha értitek, mire gondolok. Tehát az új út kirajzolása most életmentő kérdés, hiszen építeni jöttetek ide és nem rombolni, és ahhoz, hogy a rombolásban meglássátok az építkezést (ahogyan a régi leomlik), meg kell tudnotok határozni magatok számára az ÚJ-at, amit kirajzoltok magatok előtt.

Kedveseim, hamarosan újra talákozunk, szívből remélem, hogy megértettetek engem, én nem ijesztgetni akarlak benneteket, hanem megértetni veletek, hogy most igazán itt az idő, hogy kezetekbe vegyétek a vezetést önmagatok felett. Ha ezt megteszitek, nem fogjátok már veszteségként megélni, ami eltűnik az életetekből, hanem örülni fogtok a felbukkanó új élet csíráinak és nem a sírással lesztek elfoglalva, hanem az örömteli ujjongással, amit egy új hajnal hasadása jelent számotokra.

Hadraniel vagyok, voltam és leszek, a magyar nép őrangyala, és vezettetést nyújtok számotokra ezekben a történelmi időkben. Veletek vagyok minden lépésnél. Betakarlak benneteket védőszárnyaimmal. Sokkal többek vagytok annál, mint amit elhisztek magatokról. Áldás kísérje lépteteket, bátor angyalok!