Kísérlet

Míg ki tudja, mi lehet az: megmentendő „celebekről" „tudósít" a kereskedelmi tévé, és „sikeres" válasz esetére (érdemtelen) nyeremény kilátásba helyezésével „csúnyán nézett-e Bea Kiára?" kérdéseket tesz fel a folyamatos kábítás alatt gyanútlanul vegetáló átlagnéző számára, aki, ha nem a tévékre figyelne, hanem valódi hírforrásokra, akár valóban fontos hírekről is értesülhetne, kíváncsiságom büntetéseként – hiteles forrásokból – megdöbbentő, újabb, nemzetkifosztást előkészítő népbolondítás előjeleit kellett megismernem.

     Kísérletet teszek arra, hogy összefoglaljam, mitől kell a legújabban félnünk, és hogy sejthetően miért.

Az MSZP honlapjáról meghallgathatja bárki, hogy a párt 2008. október 11-i, rendkívüli kongresszusa összes előadója azzal riogatta hallgatóságát, ki-ki a saját megfogalmazásában, hogy „nagy bajban van az ország, össze kell fogni, most nem lehet pártokra szakadva szétfelé szavazni a parlamentben!"

A Magyar Nemzetstratégia című tanulmány kiadását karácsonyra kitűző Magyar Konzervatív Alapítvány „Szárszó" konferenciáján ugyanabban az időben – egy feszültségenyhítés céljából elhangzott „Minket ne tessenek ijesztgetni! Minket nem lehet megfélemlíteni! Mi így is állandó rettegésben élünk!" sötét tréfa mellett a készülő könyv egyik előadója döbbenetes párhuzamra hívta fel a hallgatóság figyelmét. (Nem tudok róla, hogy a „közszolgálati média" közölt volna bármit a konferenciából, főleg ebből az előadásból!)

A Kádár-rendszer agóniája idején, miután a hatvanas évek végén az elvtársak előkészítették a nyugati „gazdikhoz" való közvetlen átállást, (merthogy közvetve, Moszkván keresztül – mint utólag megtudhattuk – nekik korábban is ugyanők diktáltak!) '82-ben pedig az IMF-nek titokban ténylegesen átadták a hatalmat, - a nyolcvanas évek végén lehetett hasonlóan vészjósló nyüzsgést tapasztalni. Az elvtársak akkor is egy asztalhoz ültettek mindenkit, aki velük, vagy velük szemben politizált, „hogy közös megegyezéssel oldják meg az ország nehéz helyzetét". Ennek eredménye lett az azóta „rózsadombi paktum" néven híressé vált, hivatalosan mindeddig elhallgatott, de tapasztalhatóan érvényesült megállapodás, amely a máig tartó két évtizedre is meghosszabbította az elvtársak gazdasági és politikai hatalmát, „a paktum" aláíratásával azonban felelőssé tettek ezért olyanokat is, akik valójában nem tartoztak közéjük, de a paktum – későbbi megbánás esetére is – kötelezte őket a az elvtársak önző, nemzetellenes akaratának teljesítésére.

    Most tehát a következő „rózsadombi paktum" előkészítését" sejthetjük.

Mi lehet most a tartalma? A szovjet csapatok már kimentek, a honvédségünk megszűnt, a helyükbe lépő, a haza által fizetett zsoldosokat (gyilkosságipari szakmunkásokat) Afganisztánba, Irakba küldik „önkéntes" véráldozatnak. Az elvtársak annak idején államosítással szerezték meg a nemzet közösségi és magánvagyonát, az állami vagyon privatizációja révén pedig ugyanők tovább tollasodtak minden elképzelhető mértéken felül, minden „szentnek" tartott eszközzel megkaparintván – vagy csak választási eredményként kimutatván – az aktív választók relatív többségének támogatását. Az MDF-kormány idején – mindössze feles törvénnyel – a parlamenttől „függetlenítették" a Magyar Nemzeti Bankot, vagyis, ha a bank hasznot produkált, azt zsebre is vághatta, ha vesztesége volt, azt a parlament köteles volt pótolni az adófizetők pénzéből. Hiszen „a bankok működését az államnak kell biztosítania, s ha a bank bajban van, az államnak meg kell segítenie, hogy tovább működhessen". (Nem ismerősek ezek a gondolatok – az elmúlt napokból?) Az MNB új „főnöke" az EU központi bankja lett, már az EU-csatlakozás előtt, de az EU bankjának is van „főnöke": az Amerikában sejthető banktulajdonosi csoport. A Magyar Állam tehát 1992 óta – önmagát korlátozza! - nem bocsáthat ki magyar állami pénzt, ami a magyar gazdaság haladásának sima „országútja" lehetne, hanem külföldről kér kölcsönt, amire tetemes és kamatos kamatot kell fizetnie. Az államadósság ezért is csak egyre nő.

Silvio Gesell szerint a bankok csak akkor adnak szívesen hitelt, ha uzsorának ugyan nem nevezett, de uzsora mértékű kamatot szedhetnek érte. Hallhattuk a minap, hogy 1 %-ra zsugorodott a kamat, bajban vannak a bankok. Minden „gazdasági válság" alapja az, hogy a bankoknak ilyen kamatra már nincs kedvük hitelt adni. Azt mondják: „nincs pénzük". (Pedig nem is igen volt, mert pl. Magyarországon minden 1 millió banki pénz-alapra akár 20 millió hitel kiadásáról határozhatnak, vagyis hússzor annyit adhatnak kölcsön, mint amennyi pénzük volt, és így hússzor annyit követelhetnek (ugye, érthető, hogy azt mégsem írhatom: „vissza"!) a kamatokkal megtetézve, mint amennyi pénzük volt.) A lényeg az, hogy a bankok már mindent megtettek azért, hogy a hasznuk szaporodjon, már mindenféle módon kínálgatták a hiteleiket (ez az abszolút szárazság esete: amikor a fák futnak a kutyák után!), vagyis, a kamatot le kellett csökkenteniük 1-2 %-ra, csakhogy még hitelfelvevőre találjanak, de így a megszokott hasznuk lecsökkent, - végül leállnak a hitel-szolgáltatással. „Segítsen az állam", és fizessenek a hitelfelvevők sokkal nagyobb kamatot, mert a bankok csak akkor hajlandók újra – pénzt „csinálni" a saját hasznukra.

Ez az abszurd helyzet állt elő ismét (a kamatos-kamatos pénzrendszer, s főként a kapitalista világ történetében nem először).

Ezt az abszurd helyzetet igyekszik meglovagolni a hazánkban erkölcsileg már sokszorosan megbukott, minden szavahihetőségét rég elvesztett párt, a parlamenti ellenzéket is riogatva, és fenyegetőzve, hogy hazaáruló az, aki most, a haza bajában nem áll melléjük, és nem kész egy (újabb) „nemzeti összefogásra".

     De mégis: mi lehet az előkészületben lévő, új paktum tartalma?

Az ország függetlenségét egyre inkább feladták már: a nemzeti sorskérdésekben a „magyar" parlament egyhangúan nemzetellenesen „szokott" szavazni. Nincs honvédség, - nincs magyar pénz, - nincs már nemzeti vagyon, - felszámolták a magyar ipart, - a mezőgazdaságban szinte több az öngyilkos gazda, mint az egyelőre még sikeres, - a magyar föld, a Magyar Állam létalapja is biztos végveszélyben van (még a Fidesz miniszterelnöke írta alá, hogy a magyar anyaföld is „szabadon áramoltatható tőke"!), - a falvak haldokolnak iskolák, posták, vasúti szárnyvonalak nélkül, - nincs már hagyományosan alapos és sikeres magyar oktatás, - a magyar egészségügy egyik utolsó „végvára", Eger, még küzd ugyan (imádkozzunk értük!), - de ugyan mit lehet még ártani ennek az országnak?!

Félek leírni, amitől még igazán tartanunk kell. A minapi „Szárszó" Konferencia előadója szerint úgy sejthető, hogy a parlament kezéből most akarják kivenni a költségvetés megalkotását. Létrehoznának valamiféle költségvetési hivatalt, egy szakértőinek mondott kis csoportot, mert lám, az egész országgyűlés „nem volt képes" jó költségvetést csinálni, amit pedig a kormány dolga előterjeszteni, de az ellenzék nem akarja elfogadni. „Vegyük hát ki a kezükből! Majd a szakértői csoport megcsinálja, és a parlament abba többé ne szóljon bele!" Ez a gyarmatosításunk betetőzése lenne. Már csak a forint mint magyar pénz megszüntetése lehet hátra, hogy a hullámok összecsapódjanak a fejünk felett, - mert egyébként az euró is itt van már. Hiszen az államnak – jó esetben – miféle eszközei, lehetőségei vannak az állampolgárai számára kedvező döntéseket hozni? A költségvetésben elhatározza, mire mennyi pénzt kíván költeni. Dönthetne arról is, hogy az óriási mértékű államadósság felfüggesztését kéri – legalább egy időre - a hitelező külföldi pénztulajdonosoktól, hogy gazdasági téren összeszedhesse magát. De az egész parlamentünk egységes abban, hogy ezt még csak fel sem veti.

 Dönthetne arról is, hogy visszaveszi a Magyar Nemzeti Bank felügyeletét, és annyi állami tulajdonú pénzt bocsát ki, amennyire a magyar gazdaságnak szüksége van a zavartalan működésre, - de a parlamentünk ebben is egységes: nincs ilyen javaslat előterjesztve. Pontosabban: pár napja a magyarországi kormányfő a külföldi bankok feletti ellenőrzést javasolja – külföldieknek. Arról egy szót sem hallottam, hogy ezt itthon is meg kéne tenni.

Ha a bankok „hiányzó" pénzét (pénzhasznát!) az államok „kötelessége" pótolni, - mert világszerte ezt sulykolják, - úgy vélem, egyszerűbb lenne az államoknak a saját területükön működő legfontosabb bankot állami tulajdonba venni, „vásárolni", és folyamatos felügyeletet gyakorolni felette, hogy az állam és az állampolgárok érdekében baj ne legyen velük.

Ha a csődbe menni képes magánnyugdíjpénztárak nyugdíj nélkül, cserben hagyott „áldozatait" az állam köteles kárpótolni, - mert ez ugyan ki mástól lenne várható?! - úgy vélem, egyszerűbb lenne az államoknak a saját területükön működő állami nyugdíjpénztárat megtartani, vagy ha valahol már felszámolták, újraalapítani, és folyamatos felügyeletet gyakorolni felette, hogy az állam és az állampolgárok érdekében baj ne legyen vele. Hasonlóan az egészségüggyel, az oktatásüggyel, a honvédelemmel, a rendvédelemmel, stb. Mindennel, amiben végső soron az állam felel azért, hogy az állampolgárait megvédje, megmentse, életüket, megélhetésüket, testi-lelki fejlődésüket biztosítsa. Nem a parlamentbe való egyetlen képviselő sem, aki nem így gondolkodik, mert az államot öncélúnak, csak lakosságfejő gépnek tekinti.

Legyünk tehát résen, mert a magyarországi kormány által 2008. október 18-ra kitűzött, „nemzeti egységmegteremtő" tanácskozás is kísérlet lehet arra, mit bír még el a magyar nemzet, és a legrosszabb esetben betetőzheti a már igen nagy mértékben megvalósított gyarmatosításunkat!

...Hogy Magyarország egyszer újra magyar ország lehessen...!

KSM