Az ILLUMINÁTUSOK (2.)
Vajda Iván: Az illuminátusok. (A világ gazdasági és politikai élet irányítása a pénzhatalom érdekében?) III. Rész
Az illuminátusok és a hálózatuk.
Az illuminátusok mindenesetre, egy szűk oligarcha csoport, amelyik a pénzrendszer magánmonopóliuma és a gazdasági kereskedelmi élet irányítása révén, óriási hatalommal rendelkezik. Ma is ha valaki, szembehelyezkedik a Grosvenorsokkal, Bragansasokkal, Savoyaiakkal, vagy a Rothschildokkal, Warburgokkal és Rockefellerekkel, valamint e dinasztiák rokoni hálózatával, akkor vasfalba ütközik. Még a kutatókat is meglepi, hogy a 21.század elején milyen nagy szerepe van egy leszármazási vonalnak a világot irányító elitek összetételében. Az illuminátusi rend hálózatának értékrendjében fontos szerepe van a vérségi leszármazásnak. Ha valaki nem a megfelelő leszármazási vonalhoz tartozik, akkor csak nehezen, vagy soha, nem tud magas fokra emelkedni az illuminátus ranglétrán. A hálózat kulcspozícióit mintegy ötszáz rendkívül befolyásos család tagjai töltik be, akik a világ különböző részein élnek, de szoros kapcsolatban vannak egymással. Részt vesznek a hálózatuk sokrétű tevékenységeiben, attól függően, hogy annak hierarchiájában hol helyezkednek el. Tagjaik nagyrészt egymásközt házasodnak, és szoros vérségi kötelék is összefűzi őket. A vezető dinasztiáknak maguknak is megvan a saját belső hierarchiájuk. A családok közül egyesek csak a világ bizonyos régióiban befolyásosak, általában azon a területen ahonnan származnak. A leghatalmasabb illuminátus dinasztiák tudatosan egyesítik különböző vérségi vonalaikat.
|
Gilbert M. Grosvenor
|
Grosvenor family crest
|
Grosvenor Trustees & Staff
|
|
Gerald Felix Warburg
|
 Eric Warburg
|
Warburg Peters Family
|
|
five Rockefeller Brothers
|
Rockefeller Cente
|
 
|
A „Nagy Druida Tanács” amelyiket a kutatók gyakran a „Tizenhármak Tanácsának” neveznek, hálózatuk segítségével ellenőrzik az egykori kommunista országokat, de bizonyos fokig még Kínát is. Ez a Tanács irányítja a „bölcs emberek” titkos csoportjait a legfontosabb ipari államokban. A kisebb országokat a bankrendszeren keresztül irányítják, ahol az általuk kiválasztott és tőlük függő személyek, valamint titkosszolgálati apparátusok látják el a befolyásolási, ellenőrzési és irányítási funkciókat. A „Tizenhármak Tanácsa” gyakorlatilag 13 családot jelent. Mára kialakult egy lista a 13 illuminátusi családról, akiknek a kezükben van a világ gazdasági és politikai sorsa.
Ezek a családok vannak köztük felsorolva: Astor, Bundy, Collins, DuPont, Freeman, Kennedy, Li, Onassis, Rockefeller, Rothschild, Russell, Van Duyn és Meroving.
A Tizenhármak Tanácsa felett áll egy még fontosabb csoport, a „Kilencek Tanácsa”, amelyiknek azonban van egy három személyből álló belső magja és ez a három személy az, aki az első impulzusokat adja és a végső szót kimondja a legfontosabb kérdésekben.
A bevezetőben említettem,hogy az Illuminátusi Rend a céljait egy jól kiépített, hálózaton, fedőszerkezeteken keresztül akarja végrehajtani. Ezeknek a fedőszerkezeteknek nem kell tudni, hogy kik állnak felettük, elég ha ezt csak a legfelsőbb vezetés tudja. Az Illuminátusi Rend csak a legalacsonyabb szintekre enged be kívülállókat, amelyeket a szabadkőművesek 33. fokozatából vonnak be. (A szabadkőművesek 33.fokozatából áll a Legfelsőbb Tanács minden államban és ezekből áll a Világ 33 Legfelsőbb Tanácsa.) Tehát ott, ahol akár a jóindulatú szabadkőműveseknek, akiket a tudományi, erkölcsi vagy politikai nézetei illetve szándékai vontak a páholyba és megvan a 33. fokozatba beiktatott emberük, ott megjelennek az illuminátusok, akik kényszerítik a szabadkőműveseket olyan tevékenységre ami az ő céljaik eléréséhez vezet.
Addig talán nem is tudták, hogy csak figurák egy politikai játszmában, úgy mint ezt nem tudja számtalan szervezet akiknek a finanszírozása átláthatatlan. Sok szerző foglalkozott és foglalkozik ezekkel a társaságokkal, különböző kritériumokat felállítva, de nem nagyon tekintem hitelesnek mert gyakran csak töredék tényekkel rendelkeznek, mert nincs bizonyítékuk arról, hogy pontosan ki áll a háttérben és kinek az érdekét milyen célokat képviselnek. Az ilyen szervezetekhez tartozik például az úgynevezett „Római Klub”, amelyiket a Rockefeller klán finanszíroz. A nyilvánosság előtt ez egyrészt leplezés, mert Dr. Oppenhemer nyilatkozata szerint, egy kis intellektuális elit csoportról van szó, akik tanulmányaival hozzájárulnak a „New Word Order” életbelépéséhez, az intellektuális kliséhez és a megbutult modern rabszolgák tökéletesítéséhez a gyártási folyamatban. 1972-ben David Rockefeller alapította a „Háromoldalú egyezményt”, amelyik a Bilderberg csoport elágazása lett. Ebbe a csoport Európa, Japán és Észak Amerika privát személyei csoportosulnak. A Des Grifin, Wer regierl die Welt szerint, Zbigniew Brzezinski kijelentette, hogy ennek a bizottságnak az a feladata, hogy megfelelő formával irányítsa a társulat elitjét. Jelenleg G. Bush az elnöke. Az önkéntesség és a manipuláció fokozatát nem lehet megítélni. Egész biztos, hogy a manipuláció nem csak az egyszerű emberek tevékenységét és gondolatait érinti, de azokét is, akik a gazdagság és az intellektuális elit elöljáróihoz tartoznak.
Hosszú ideig, csak különböző elképzelések voltak arról, hogy a világot egy szűk csoport irányítja. Az igazságnak csak a sejtelmi töredékei, kerültek a nyilvánosság elé. Az oligarchiai csoportok, multinacionális cégek és bank monopóliumok közösülése nem volt figyelembe véve. Ugyanakkor már 1954-ben a világ legnagyobb hatalmú emberei először találkoztak Bernhard holland herceg és a Rockefeller család szervezésében a „ Hotel Bilderberg „ luxus szállodában, egy kis holland városban Oosterbeek-ben. Miután megvitatták a világ jövőjét, elhatározták, hogy ezentúl minden évben találkoznak és a Bilderberg szálló neve szerint, Bilderberg csoportnak nevezték el magukat.
A Bilderberg – csoport.
Ezzel a csoporttal a a világon több kutató foglalkozik rendszeresen, akik összeállították a csoport céljait. Először is egy világszintű gazdasági unió létrehozása céljuk. Ezt követné egy nemzetközi parlament és egy nemzetközi irányítás alatt álló világhaderő, amely a nemzeti hadseregek helyébe lépne. A végső cél egy világszintű közös kormányzat létrehozása, amelyet a nemzetállamok szuverenitásának fokozatos leszámolásával érnének el.(Ezek a célok megfelelnek Weishaupt Ádám kitűzött céljainak is.)
A kutatók szerint a csoport jelenlegi irányítóikat a Rothschild és a Rockefeller család vezető tagjai közt kell keresni.
A Bilderberg-csoportba nem csak a világ leggazdagabb és befolyásosabb emberei tömörülnek, de ebbe a zárt körű társaságba tartoznak tudósok, médiaszemélyiségek, politikusok és üzletemberek akik nagy tekintéllyel, illetve hatalommal rendelkeznek. Köztük találhatjuk a Világbank elnökét, David Rockefellert – a Chase Manhattan Bank elnöke, a Deutsche Bank AG felügyelőbizottságának tagját, a Federal Reserve Bank of New York elnökét, a Wall Street Journal elnökét, a Neue Zurcher Zeitung főszerkesztőjét, a The Observer szerkesztőjét, a nemzetközi valutaalap elnökét,az American Express, a Goldman Sachs, a Microsoft, a British Petroleum, a Daimler Chlisler elnöket, az USA elnökeit, a CIA és az FBI igazgatóit is, de magtaláljuk köztük Henry Kissingert, Zbigniew Brzezinskit, Tony Blairt, Paul Wolfowitzot, és sok más magasrangú személyiséget a világból.
A csoport 1976-on kívül minden évben legalább egyszer ( de többször is, idáig 56 találkozásuk volt) találkozik a világ különböző részein, rendkívüli és a legszigorúbb biztonsági körülmények közt. A számos tanácskozás ellenére a sajtó sohasem számolt be arról, hogy miről tárgyaltak és milyen következtetésekre jutottak. Ezt bizonyítja David Rockefeller kijelentése, aki 1991-ben Baden- Baden -ben a sajtónak így köszönte a Bilderberg - csoport résztvevői előtt: „ Hálásak vagyunk a Washington Times -nak, a New York Times -nak, a Times Magazin -nak és más lapok igazgatóinak, akik az eddigi tanácskozásainkon részt vettek, hogy 40 éven át tiszteletben tartották a diszkrécióra tett ígéretüket. Lehetetlen lett volna számunkra világ – átformáló tervünk kidolgozása, ha ezekben az években a sajtó nyilvánosságának reflektorfénybe kerültünk volna. A világ ma már kifinomultabb és jobban elő van készítve arra, hogy a világkormányzat irányába meneteljen. Nem kétséges, hogy az intellektuális elit nemzetek fölötti szuverenitása sokkal előnyösebb, mint a nemzeti önrendelkezés eddigi gyakorlata.”
A csoporttal talán a legaprólékosabban Daniel Estulin foglalkozott, aki 2007-ben könyvet is kiadott a Bilderberg csoport történetéről. A szerző 15 éves munkája után, megerősödött benne az érzés, hogy a Bilderberg csoport úgy működik, mint egy „árnyék világkormány”, amely az éves találkozó teljes titokzatosságában döntéseket hoz, és azt is megbeszéli, hogy a döntéseiket hogyan valósítják meg. Ebből egy bizonyosra valósul, hogy az ilyen döntések sorozata a világ rabszolgasorsba taszítása felé vezethet, mert az emberiség jövőjét határozzák meg. 1977-ben, Angliában a The Times, így ír róluk: „A Bilderberg csoport a nyugati világ leggazdagabb, gazdaságilag és politikailag leghatalmasabb, legbefolyásosabb, embereinek a klikkje, akik titokban megterveznek dolgokat, melyek azután később, mint véletlen események, meg is történnek.”
A Bilderberg csoport és hálózatuk törekvését a céljuk eléréséért, talán a legjobban
Dr. Drábik János fejezte ki : „ Hogy milyen új világrendet szeretne megvalósítani a Hálózat, azt azokból az eseményekből is látjuk, amelyek időben mögöttünk, és előttünk a jelenben játszódnak le. Az eddig a népszuverenitás által jellemezhető nemzetállamok mély változáson mentek keresztül. Európa két évezreden keresztül a klasszikus nemzetállamok kontinense volt. A háborúskodás ellenére minden nemzet a saját, évszázadokon keresztül formálódott szokásai, törvényei szerint élt, önigazgató volt. Ezzel szemben ma a társadalom meghatározó alapelemei egyre kevésbé a természetes, önigazgató szervezetek, hanem a totalitás uralomra törő neoliberalizmus által kitervelt, absztrakt jogi személyek és szervezetek. Ezekből a szervezetekből keletkeznek a nagy multinacionális társaságok, a nagy bankok és biztosítók, és más nemzetek feletti beruházási vállalatok.
Ezek a korporációk az állam hagyományos szerepét egyre inkább magukhoz ragadják és a lényeges döntések központjává válnak, a szuverenitás valódi hordozóivá. Ezért a társadalomtudósok évek óta csak virtuális államokról beszélnek, joggal. Éppen ezért ezek a korporációk nem demokratikus természetűek, hiszen magántulajdonban állnak. Vezetésük sem demokratikus, hanem autokratikus jellegű. A területileg világosan körülhatárolt államokkal ellentétben a korporációk vertikálisan megszervezett, funkcionális „államok” bárhol a világon megszervezhetők és működtethetők. Ellentétben az egy bizonyos területhez, nyelvhez és kultúrához kötődő állammal, a korporációs állam rugalmas, dinamikus, állandó változásban van, fuzionál, szétválik, megszűnik, újra keletkezik. Mivel nem ellenőrzik hatalmát demokratikus intézmények, könnyen vissza lehet élni vele a társadalom nagy részének kárára.
A Hálózat tervei szerint vélhetőleg ők lennénk a Globális Unió valódi államai.
A Hagyományos államok és a „korporációs államok” - egymást kiegészítve valószínűleg még hosszú ideig létezni fognak egymás mellett. A nyílt be nem avatkozás kora valószínűleg Koszovóval zárult le. A Hálózat valószínűleg a jövőben is kényszeríteni fogja a gyengébb államokat a „demokratikus játékszabályok” betartására, mivel így jól álcázható a „korporációs államok” kemény pénzdiktatúrája. A hagyományos államok feladata marad az adóbehajtás, a belső és külső biztonság feletti őrködés, természetesen a társadalom költségére. A „korporációs államot” ez nem érdekli, nem az emberi életet akarja kibontakoztatni, egyetlen célja a profit. A hagyományos államok legfontosabb feladata ma már a globális szervezetek legitimációja, ezek döntéseinek regionális végrehajtása és a helyi közigazgatás.
Az új világrend tehát elitista lesz, mert a Hálózat nem bizi a nép uralmában „a népért a nép által”, mit azt Lincoln akarta. A Hálózat a könnyebb utat választja : a társadalom tudatának a manipulációját a média által.”
Ennek a hatását észlelhetjük a mindennapi életben, hogy sajátos módon de mindannyiunkat manipulálnak. Ezt pontosan ki lehet érezni a hírszolgáltatási eszközökből, amelyek a fogyasztói társadalom modelljére nevelnek. A sznobizmusra ösztönző agresszív reklámok, teljesen világosan a céljaik eléréséhez van irányulva. Ha rádöbbenünk, hogy mire ösztönöz az erőszak és militánsok sokasága, amelyek csak úgy áramlanak a hírszolgáltatási eszközökből, akkor nagyon is elgondolkodtató, hogy nemzedékünk mire van manipulálva. Úgy tűnik, hogy Albert Pike, tábornok tervei megvalósítására várnak. Ez a rendszeres agy masszírozás nem vezet véletlenül egy modern, manipulált rabszolgák kialakulásához, akik tagadják Istenüket, lelküket, saját magukat, csoportosulási hajlamukkal, hogy megvalósítsák egy szűk csoport világhatalmát ? Tekintetre az emberek nehézkes gondolkodására, abban kételkedek, hogy Kelet-Európában a kommunizmus ideológiájából kiszabadult nép ismét egy más még rafináltabb, az illuminátusok céljainak megvalósitásának közelálló ideológiának lesz az áldozata.
Vajda Iván: Az illuminátusok. (A világ gazdasági és politikai élet irányítása a pénzhatalom érdekében?) IV. Rész
A liberális globalizáció.
Az illuminátusoknak a liberális globalizálódó gazdasági rendszernek a fenntartása megkérdőjelezhetetlen céljuk. Ennek tragikus következményei lesznek, de nemcsak nemzet gazdaságpolitikák szintjén, de világméretben is. Önkéntesen a céljukról soha nem mondanak le, mert biztosítja óriási jövedelmüket és túlzott gazdagságukat, amit határok nélkül még gyarapítani akarnak.
A gazdasági rendszer gyorsuló növekedése egyre tovább, nagyobb mértékben terheli a természetet. Ismeretes a levegő és víz szennyezés, a gázolaj és más erőforrások kiaknázása és a rengeteg hulladék ami ezzel a folyamattal jár. Szintén ismeretesek a következményei, a szárazságok, az áradások, erős viharok és a globális felmelegedés problémája. Természetesen ez érinti, és a jövőben még jobban fogja érinteni a lakosságot, amelyiknek ezek a tényezők szűkítik az életterüket, az életük minőségét és migrációra kényszeríti őket. Az ilyen gyorsuló növekedésű globális gazdaságnak destruktív hatása van és nem szolgálja a nemzeti érdekeket.
A gazdasági növekedés semmi esetre nem jelenti az emberek (egy szűk csoporton kívül!) életszínvonalának növekedését. A szegényebb réteg vásárlásai ugyanis növelik a termékek iránti keresletet, de a gazdagok luxuscikkeket vásárolnak, ingatlanokba, értékpapírokba fektetnek és ezzel nem teremtenek elegendő keresletet. A liberális globalizáció növekedése ahhoz vezet, hogy a felső rétegnek (szűk csoportnak) hova tovább, több jut, mint másoknak. Tény, hogy ez nagyon erős jövedelmek polarizációjához vezet, amelyik befolyásolja az emberek tudás és információ megszerzését is, és nem tudnak hozzájutni a kellő oktatáshoz, mert drága. Így gyakran a munkanélküliek sorait bővítik, mert a cégek főleg jól képzett embereket keresnek. Ez szociális nyugtalanságokat válthat ki (sztrájk, lázadás) amelyeknek nemkívánatos ismét szociális következményei lehetnek. A felső rétegnek a tudatában van a fennálló társadalmi problémák lehetősége és ezért védekezésre vannak kényszerülve (fegyvert tartanak, őrző-védő szolgálatokat foglalkoztatnak, védelmi pénzeket fizetnek, stb.). De ugyan így polarizálódnak az országok is, ami azt a problémát váltja ki, hogy a szegényebb országokból származó migráció (többnyire csak fizikai erővel rendelkezik, oktatás nélkül) destabilizálhatja a a gazdagabb ország belső rendszerét.
Ez a rendszer nagyon jó termőtalajt ad a bűnözésnek. Az apró kriminális deliktumoktól kezdve, amelyeknek gyakran szociális motivációja van, egészen a határokat nem ismerő szervezett bűnözésig. Fegyver és kábítószer kereskedők, gengszter bandák, maffiózók, embercsempészek a korrupció által beépülhetnek (?!) a kormányokba is és tönkre tehetik a piacgazdaságot.
Ennek a rendszernek a haszonélvezőitől nem lehet elvárni, hogy korlátozza a liberális globalizáció terjeszkedését, mert saját profit-érdekeik ellen volnának. Ebből azt lehet következtetni, hogy a liberális világgazdaság számára a legnagyobb veszély a „túlzott siker”. A „liberális piac” önmagát juttathatja csődbe, mert kevés nyertest és sok vesztest teremt, felesleges kapacitásokhoz és a növekvő szegénység miatt kevés fogyasztáshoz vezet, miközben súlyosan károsítja a természeti környezetet. A sok vesztes, az a elszegényedett nép, aki a globalizációs gazdaság hasznából ki van rekesztve és megélhetési lehetőségük bebiztosítsa a globalizált liberális társadalom részére csak teher. A javak megosztása ezekkel az emberekkel a liberális rendnek teljesen idegen, mert ez a megszűnését jelentené. Egyetlen kiút amit látnak, az a világ lakosságának a létszám csökkentése. Ennek a megoldását már nem világháborúkban vagy etnikai csoportok kiirtásában látják, mert az költséges és nem elég hatékony.
Susan George, amerikai filozófus és politológus, aki a liberális globalizáció következményivel aprólékosan foglalkozik, „A luganói tanulmány” című könyvében a következő alkalmazandó módszereket említi: 1) olcsónak kell lenniük, 2) nem szabad semmilyen speciális berendezést igényelniük továbbá 3) az „áldozatok” kiválasztását nem vállalhatja senki, azt magukra az „áldozatokra” kell bízni, 4) az államoknak nem kell közvetlenül részt venni a munkában. Jobb ha azt ráhagyja a magánszektorra.
Ennek a stratégiának két területre kell készülnie: a születésszám csökkentésére, és a halálozási számok növelésére, úgy hogy 2020-ra a világ jelenlegi 6 milliárdos lakossága 4 milliárdra csökkenjen. Susan George, a „grandiózus népességcsökkentő” terv elemeit a könyvében több mint 80 oldalon részletez és elképesztő mennyi hasonlat történik napjainkban körülöttünk.
A neoliberális rend, hazug. Ígéretei ellenére, többen lesznek a vesztesek, mint a nyertesek. Ha a transznacionális cégek, amelyek egy szűk csoport tulajdona és egyedül az ők érdekeit szolgálják, ha a kormányok egyre tehetetlenebbek a globális erőkkel szemben, ha a világ leggazdagabb embereinek a pénze mindenre rátelepszenek, akkor valóban nem marad más hátra, mint a feleslegessé váló emberek „kiküszöbölése” a rendszerből és tőlük való megszabadulás.
Mindazt ami a háttérben történik, rólunk emberekről, polgárokról döntenek, de nem a mi érdekünkbe, tudomásul kell vennünk, és ha szabad akaratú demokratikus körülmények között élő emberek közösségévé szeretnénk válni a jövőben, az csak azon múlik, hogy mi mit teszünk.
Van más megoldás?
Az illuminátusok világuralmi céljaik eléréséhez a neoliberális globalizáció vezeti népeiket. A pénzvilág emberei a jövedelmük gyarapodásáról soha nem mondanak le önkéntesen, és a zsarnokságuk ellen, csak egységesen lehet fellépni.
Az egységet csak polgári alapon lehet elérni. Ez az a erő, amelyik (bizonyos feltételekkel) ellensúlya lesz a jelenlegi polgári demokrácia bürokratikus intézményeinek.”Civil”- polgári társulatokba tömörülve, demokratikus magatartással és felelős viselkedéssel kiszabadulni alávetettségünkből és igazi polgárrá válva, nem hagyva sorsukat mások irányítására, olyan demokratikus társadalomhoz vezetni a többséget ahol a kormányok és képviselők elkerülik a komoly hibákat népük ellen. A „civil”-polgári társulatokba nagy erő rejlik. Ez tudatukban van és éppen ezért támogatnak mindenfajta széthúzást, megosztottságot és szeparatizmust. Ez, az ő malmukra hajtja a vizet. Elég csak ha rágondolunk arra, hogy a világban kinek a hasznára szolgál, magyarságunk megosztottsága. Ezt kell először megállítani. A polgári eszmének felül kell múlnia a -bal vagy -jobb oldali felosztottságot, mert a jövőben a népről, nemzetekről van szó és egzisztenciájáról. Míg a pénzvilág hatalma a neoliberális globalizációval határokat nem ismerve nagy gyorsasággal terjed, a jelenlegi demokrácia rendszere viszont csak részleges, korlátozott formájában működik, mert a bürokratikus határok közé van kényszerítve. Ezért a többség akarata csak részben, vagy végkép nem érvényesülhet. Ezért a többségi akarat kifejezését, nem a bürokratikus határok közé kényszerített demokrácia rendszerében lehet megtalálni, hanem ezen kívül lehet megvalósítani ami a polgári összetartásban van.
Támogatnunk kell, hogy az állam ne gyengüljön tovább a transznacionális zsarnoksággal szemben és nyerje vissza erejét. El kell érni, hogy az állam tisztességes megadóztatással a pénzt onnan és azoktól vegye el akiknek van belőle bőven, mint például a transznacionális cégektől és a pénzpiac szereplőitől. El kell érni, hogy az állam tisztességesen hajtsa végre minden szociális feladatát és védje meg nemzetének érdekeit. Támogatnunk kell a hagyományos gazdaságfejlesztést, termelő kisvállalkozásokat, az őstermelők jogait, és nem szabad megengedni, hogy olyan szabályok legyenek ránk kényszerítve amelyek ellehetetlenítenek. Egységesen kell fellépni a környezet károsítás ellen is, de főleg a nagy transznacionális cégek környezet kárásító tevékenysége és abnormális hulladéktermelésük ellen is.
Csak ilyen és hasonló lépésekkel, de egységes polgári összefogással lehet ellenállni a neoliberális globalizáció terjeszkedése ellen, ami nem lesz könnyű. Viszont bízok abban, hogy az emeberek megértik, hogy mi történik körülöttük és ezt a folyamatot megállítják. Ebből a szempontból nagy és felelős szerepe van az oktatásnak, hogy az emberek felvilágosultak legyenek, és tudatában legyenek annak, hogy a háttérben van egy szűk csoport (a pénzhatalom emberei) akik kihasználva minden eszközt az érdekeik eléréséért befolyásolják a gazdasági és politikai életet. Ezen változtatnunk kell.
Vajda Iván, Oklevles politológus
Kárpáti Harsona főmunkatársa
Az anyag a Kárpáti Harsonából átvéve
<< VSSZA. az I . II. részhez VISSZA a cikkhez >> |
AJÁNLOM AZ OLDALT
