Vajda Iván: A szabadkőművességről (Ők a világ elitje?) – III. Rész
A katolikus egyház és a szabadkőművesek viszonya.
A katolikus egyház a történelem során mindig nagy hévvel támadta a szabadkőműveseket s az indokait sem változtatta. 1738 -ban XII. Kelemen pápa In eminenti kezdettel, bullát adott ki a szabadkőművesek ellen. A bulla értelmében a szabadkőművesek vallási hovatartozástól független, bizonyos természetes erényeket színlelő férfiak közössége, akiket szoros szövetség tart össze. Megesküsznek a Bibliára, hogy megtartják titkaikat, és aki megszegné ezt az esküt, arra szörnyű büntetés vár. XII. Kelemen pápa is feltette a kérdést, hogy „mi okuk volna a szabadkőműveseknek a titkolózásra, ha nem az, hogy elrejtsék gonosz tetteiket,” A pápa a kiátkozás terhe mellet megtiltotta a katolikusoknak, hogy belépjenek a szabadkőművesek soraiba. Nevezetes a másik vád is. Az, hogy a szabadkőműveseknek ünnepélyes esküt kell tenniük, hogy saját érdekeit akár erőszakosan is érvényesítik a „cowan”-okkal (nem szabadkőművesekkel) szemben, ha titkos jelek által felismerik egymást, akár hivatali kötelességeik rovására is tartoznak különféle szívességeket tenni egymásnak. A pápa hangsúlyozta, hogy „Ennélfogva nem helyénvaló, hogy a szabadkőművesek fontos hivatali pozíciót töltsenek be a rendőrségen vagy a bíróságon.”
A katolikus egyház a további években is elutasító állásponttal nyilatkozott a szabadkőművesek iránt.1983-tól jelenleg is hatályos Egyházi Törvény (Codex Iuris Canonici) már nem nevesíti a szabadkőműveseket, pusztán megállapítja, hogy: „Aki belép olyan társulatba, amely az egyház ellen mesterkedik, megfelelő büntetéssel büntetendő, aki pedig ilyen társulatot előmozdít vagy vezet, egyházi tilalommal büntetendő.”
A Jozeph Ratzinger bíboros, prefektus (jelenleg a pápai trónon, XVI. Benedek néven) által vezetett Hittani Kongregáció 1983-ban kiadja a később II. János Pál pápával jóváhagyott – Nyilatkozat a szabadkőműves társadalomról – című állásfoglalást (Quaesitium est), amely tilalmazza a katolikusok szabadkőműves tevékenységet, és ez irat szerint a szabadkőműves katolikusok nem vehetnek részt az eucharisztia vételében, a szentáldozásban.
A zsidók és a szabadkőművesek.
1929-ig volt érvényes az a kötelezettsége minden szabadkőművesnek, hogy hisz az Univerzum nagy építőjében. Ez a téista elképzelés ekkor volt felváltva deista elképzeléssel. Ma szabadkőművesek páholyában, Amerikában vagy Angliában a feltétel, hogy valamilyen vallású legyen. Belgiumban és Franciaországban a nagyja agnosztikus vagy ateista. A szabadkőművesek kijelentései szerint vannak köztük zsidók, keresztények és muszlimok is. Az antiszemiták és az antiszabadkőművesek a szabadkőműveseket a zsidókkal azonosítják. 1903-ban volt nyilvánosságra hozva egy antiszemita szöveg (Szioni bölcsek jegyzetei) amely egy terv megvalósítását írja le, miszerint a zsidóság magasabb szintű szabadkőműves páholyok megalakításával akarja elérni az uralmát a világon. 1926-ban Erich Ludendorf tábornok (később Hitler közeli munkatársa) kiadta a könyvét:”A szabadkőművesség megsemmisítése a titkaik leleplezésével”. Könyvében firtatja és felvázolja a „zsidók – szabadkőművesek és jezsuiták” láncolatát. Akkor lett népszerű a közmondása, hogy „ a szabadkőművesek titka a zsidó”. Nem kell hangsúlyoznom, hogy Ludendorff legtöbb gondolatát átvették a nácik.
Helmut Andics, osztrák újságíró, azt állítja, hogy a vulgáris történelemírás, kialakított három képet a globális ellenségről, három világ összeesküvést, akik magukra akarják rántani a világ uralmát: a kommunizmus, a zsidóság és a szabadkőművesség. Hangsúlyozza, hogy gyakran használják az egyenletet, miszerint: a kommunisták-szocialisták azok zsidók és minden zsidó szabadkőműves.
Abban az időben, amikor a zsidók még ki voltak zárva, minimálisan a szociális gettóba, a szabadkőművesek kinyitották előttük az ajtót. 1742-ben az első Bécsi páholy, aminek a tagjai magas rangú arisztokraták voltak, maguk közé fogadták a Genfi Jacques Pallard, ékszerészt. Ahogy Andics állítja, sok zsidó valamiféle lelki menedéket talált a szabadkőművesek közt, ami természetesen kihasznált az antiszemitizmus.”A zsidóból Isten gyilkos, kizsákmányoló és ráadásul még szabadkőműves is lett”. 1918-ban a fiatal Ausztriában választási kampány jelszó lett a „Harc a zsidó-bolsevik veszély ellen.” Lüger, Bécs polgármestere az „áruló Magyarország” elleni harcos, sokat használta a „zsidó-magyar szabadkőműves” összefüggésű kifejezést. A fő indokai, hogy miért vannak a zsidók azonosítva a szabadkőművesekkel: „ A szabadkőművesek szertartásának az eredete állítólag az Ótestamentumban van, és ezért a szabadkőművesség a zsidóság egy változata. A szabadkőművesek szervezete, állítólag zsidók alkotják. Léteznek tiszta zsidó páholyok is, és ezért a szabadkőművesség zsidó mozgalom.” Ez állításokhoz, hozzá lehet tenni, hogy a zsinagógai istentiszteletben sok keresztény rituális van és a szabadkőművesség mozgalmának megalapítói, angol – protestáns keresztények voltak. A tolerancia gondolatának a megvalósulása a szabadkőműves mozgalomban szintén időt követelt. A Német szabadkőműveseknél sokáig tartott a belső harc a a zsidók felvétele ellen. A két világháború közt antiszemitizmus uralkodott sok páholyban. Így a zsidóknak meg kellet elégedniük a „sarok páholyokkal” amelyeket pedig nem ismertek el a nagypáholyok. Az Ó porosz keresztény irányzatú nagypáholyok, amelyek svéd ágból keletkeztek, nem vesznek maguk közé zsidót még ma sem. Tehát vannak páholyok, amelyek minden feltétel nélkül befogadják a zsidókat, olyan keresztény páholyok amelyek, ahol csak akkor veszik maguk közé a zsidókat, ha Jézushoz jelentkeznek, tiszta zsidó páholyok és páholyok zsidók nélkül. Kischke, szabadkőműves páholy tiszteletbeli mestere szerint, a szabadkőművességben a zsidóknak nincs a lakosság száma arányához viszonyítva, átlagon felüli száma és nincsenek összefüggésben a szinkronizmussal.
Összefoglalva és befejezésül a szabadkőművesekről.
A Humanum Genus pápai enciklika megjelenése után általánossá vált a szabadkőművesek világuralomra törekvésének a gondolata. Ezt tetézték az I. világháborút lezáró békék, a 1917-es oroszországi forradalom, valamint a tanácsköztársaságok létrejötte. A két világháború között megerősödött a nézet, amely szerint a szabadkőművesség a zsidókkal és a bolsevikokkal összeesküdve gyakorolják a világhatalmat. Sajnos ez napjainkig élő felfogás, amely mára kiegészült a szabadkőművesség cionizmussal való összefonódásának és a globalizációban játszott szerepének hangsúlyozásával.
Serge Hutin a „Titkos társulatok” című könyvéből megtudhatjuk, hogy két fajta titkos társulatok léteznek: politikailag titkosak és kezdeményezve titkosak. A különbség a kettő között az, hogy a politikailag titkos társulatok, igyekeznek titkolni főleg a tevékenységeiket, tagjaik nevét és a tevékenységük az állami hatalom illetve hatalmak ellen irányul. Ezek a társulatok gyakran korlátozva vannak, mert politikai céljaik vannak, de ha elérik a céljukat, akkor megszűnnek. De más a helyzet, ha globalizálódtak. A kezdeményezve titkos társulatok, amelyek közé tartoznak a szabadkőműves társulatok is, nem igyekeznek titkolni létezésüket, törvényeik és a gyülekezeti helyük ismeretes, de még a tevékenykedésük is. Csak a szertartásaik „titkosak”, a laikusnak érthetetlenek és misztikusak. Éppen ezért „zártak”, hogy jelképeik, ismertető jeleik, és a szertartásaik csak a tagjaiknak legyen világos.
A szabadkőművességben az alapot a páholyok alkotják, ahol a mesterek és a tagok jelenlétében folyik a „kőműves munka”, ami egy bizonyos önképzés a kultúra és tudomány terén. A „munka” nem csak a páholy karitatív tervének kidolgozásában alapul, de tudományos aktivitásban is. A „munka” a testvérek érdekei szerint volt szétosztva. Az etika, közgazdaság, kultúra, művészet aktuális problémáinak megoldásán dolgoztak Politikai, vallási és a rasszista problémák megoldásai a páholy munkájából ki volt zárva. A páholy tagjai választhatnak egy bizonyos témát, amit előadás formájában a páholy előtt előadnak. Az előadás után következett a „közös vacsora”, ahol a testvérek értékelték, illetve kritizálták az elhangzott előadást. A páholy kutató munkájának ez a típusa megmaradt a mai napig. A feldolgozott munkákat a szükség szerint publikálták. Több esetben a páholy saját maga adta ki, de egy példányt mindig a páholy levéltárába helyeztek el. Ilyen tudományos munkák kezdeményezés alapján alakult meg a Vörös kereszt, Nemzetek társulata és az Emberi jogok ligája is. Az 1995 júniusában zárt ajtók mögött megvalósult prágai nemzetközi konferencián, tizennégy európai ország szabadkőműves páholyai, illetve szövetségesi jöttek össze. A konferencia anyagából könyv is készült. Hogy nem érzéktelenek a nemzeti problémák iránt, hogy további feldolgozásra három jogcsoportot különböztetett meg:
a) egyetemes jogokat
b) egyetemes kulturális jogokat (identitás, anyanyelvi kultúra, nyelvhasználat és képzés joga)
c) közösségi léthez való jog.
A történelmi fejlődésen átment szabadkőművesség, filantropikus és humán szervezet, amelynek célja anyagilag és erkölcsileg felemelni az emberiséget, tanítani toleranciára és elutasítani a vallási, nemzetiségi és faji különbségeket, a kegyelmes és művelt emberek általános testvériségének kialakulását, akik képesek és hajlandók haszontalanul segíteni saját nemzetüknek és az egész világnak.
Nincsenek olyan tények, amelyek meggyőztek volna arról, hogy világméretű szabadkőműves összeesküvés áldozatai lennénk. Ma, akik a világot, világrészeket illetve országokat irányítanak, azokat a pénzvilágban kell keresnünk, mert a globalizált világban nagyon gyors a pénz, tőke és az áru szabad mozgása. A világpolitikai és pénzügyi nagy emereinek tikos, gyakran illegális összejöveteleiket, ahol csak az ő saját érdekeinek megvalósulásáért, elemezik, tervezik, és döntéseket hoznak országok és világrészek sorsáról, ezeket nem nevezhetjük szabadkőműveseknek. Ezektől, az emberektől nagyon messze van a filantrópizmus, a humanitás, erkőlcs, emebriség és más tulajdonság, ami a szabadkőművesekre jellemző. Rámutattam és megmagyaráztam az okát a szabadkőművesek titokban tartott szertartásainak, de munkájuk eredménye nem titkos. A világ pénzügyi és politikai nagyemebereinek titkos tevékenységében minden titkos és a jelenlegi szabadkőművesek is csak az ő eszközemi lehetnek, mint a világ lakóssága. De ez már a következő téma.
Vajda Iván: A szabadkőművességről (Ők a világ elitje?) – IV. Rész
A szabadkőművesek és az illuminátusok.
A szabadkőművesek a nyilvánosság felé mindig tagadták, leplezték, vagy kicsinyítették politikai tevékenységüket és befolyásukat. A történelem tanulmányozásával, viszont több bizonyíték található arról, hogy a páholyok tevékenysége állandóan összefonódott a politikával. Elsőként az tűnik fel, hogy a szabadkőművesek mindig a hatalom közelébe voltak találhatók (regionális szinten is). Tények tanúsítják, hogy aktívan részt vettek a 18-ik, a 19-ik és a 20-ik század forradalmi mozgalmaiban. A francia forradalom óta folyamatosan kimutatható a szabadkőművesek befolyása, illetve cselekvő részvétele a bekövetkezett világeseménybe. Európában például valamennyi brit miniszterelnök, Franciaországban pedig az összes köztársasági elnök (De Gaule kivételével) szabadkőműves volt.A formákat illetően sok minden átalakult a 18. - 19. század óta. Csak az nem változott, hogy egy szűk oligarcha csoport – a pénzrendszer magánmonopóliuma és a gazdasági – kereskedelmi élet irányítása révén – óriási hatalommal rendelkezik. Ma is, ha valaki szembehelyezkedik a Grosvenorsokkal, a Bragansasokkal és a Savoyaiakkal, avagy a Rothschildokkal, Warburgokkal, és Rockefellerekkel, valamint e dinasztiák rokoni – kapcsolati hálójával, akkor vasfalba ütközik. Még a kutatókat is meglepi, hogy a 21. század elején milyen nagy szerepe van egy leszármazási vonalnak a világot irányító elit összetételében. Az illuminátus hálózat értékrendjében fontos szerepe van a vérségi leszármazásnak. Ha valaki nem a megfelelő leszármazási vonalhoz tartozik, akkor csak nehezen – vagy soha – nem tud magas fokra emelkedni az illuminátus ranglétrán. Jelenleg a illuminátus hálózat kulcspozícióit mintegy ötszáz rendkívül befolyásos család tagjai töltik be, akik a világ különböző részein élnek, de szoros kapcsolatban vannak egymással. Ezek a családok részt vesznek az illuminátus hálózat sokrétű tevékenységében, attól függően, hogy annak hierarchiájában hol helyezkednek el. Tagjaik nagyrészt egymás közt házasodnak, és szoros vérségi kötelék is összefűzi őket. A vezető dinasztiáknak maguknak is megvan a saját belső hierarchiája. A családok közül egyesek csak földünk bizonyos régióiban befolyásosak, általában azon a területen, ahonnan származnak. A leghatalmasabb illuminátus dinasztiák tudatosan egyesítik különböző vérségi vonalaikat.
Az illuminátusok rendjét Weishaupt Ádám kánonjogi tanár alapított 1776. május 1-én Ingolstadtban és gyorsan elterjedt Németország, római katolikusok által lakott részén. Alapítójuk perfektibilisták rendjének nevezte őket. Idegenséggel telve el a jezsuita rend és a szellemi bilincsek iránt, az a eszme fogamzott meg Weishaupt agyában, hogy ő egy társaságot alakít, amelynek hatását mindenfelé kiterjeszti, a leghatalmasabb szellemeket öleli föl, az ész uralmának helyreállitásáért munkálkodik és előmozdítja vallásos és politikai felvilágosodást és emancipációt. Azt hirdette, hogy a vallásos dogmák és istentiszteleti formák elvetendők, a deizmus rendszere terjesztendő, és a köztársasági elvek hirdetendők. Báró Kniggének közéjük belépése és a szabadkőművesektől nyert támogatás folyamán az új rend olyan gyorsan terjedt, hogy volt idő amikor több mint 2000 kiváló férfit számíthatott Németországban tagjai közé.
Az illuminátusok közt, hamarosan kölcsönös kémkedési, vallatási és más hasonló rendszer fejlődött ki, amely határozott ellentétben volt az igazi szabadsággal, de tekintetre, arra, hogy minden szálat egy kézbe adjon, amelyik aztán a szent sereget az emberiség boldogítására vezesse. Ehelyett a rend felbomlása következett be, mert Weishaupt és Knigge, a két vezető is elbizonytalanodtak egymástól és a bajor fejedelem a közveszélyesnek híresztelt rendet 1784. június 22-én feloszlatott. 1785. március 2-án Weishauptot megfosztották tanári állásától és száműzték Bajorországból. 83 éves korában, 183-ban halt meg Halléba. A rend más tagját is szigorúan büntették, akiknek Vatikán elszánt ellenfelei voltak. Az a állítás is létezik, hogy ők mérgezték meg Mozartot, aki szabadkőműves volt a Varázsfuvola operájáért, amelyik tele volt szabadkőműves szimbólumokkal. Régebben nagy jelentőséget tulajdonítottak ennek a rendnek és ennek a rendnek a kezét látták működni egyes történelmi események hátterében.
Az illuminátus megnevezést más társaságok is viseltek Európában. Az alombárdoké Spanyolországba. Az entuziászta és vizionárus álmodozókból álló guerineteké Franciaországba 1684 körül és a misztikusok által alkotott egyesület Belgiumban. Ezekben, az országokban és Németországban is a titokzatos hálózatok megmaradtak, fejlődtek és együttműködtek.
Aj új világrend integrált hatalmi elitjének uralomra kerülését az illuminátusok titkos internacionáléként működő zárt hálózatának tanulmányozásával lehet megérteni. Az illuminátusok természetesen nem tartják nemzetközi hálózatukat sem pártnak, sem internacionálénak. Sőt, hálózatuk létét is tagadják, mivel annak hatékony működése csak az ismeretlenségbe burkolva biztosítható. A híres amerikai történész, Carroll Quigley, bebizonyította, hogy ez a hálózat létezik, és egy hatékony internacionálé tulajdonságaival rendelkezik. Aki ezt kétségbe akarja vonni, annak Quigley személyében olyan tudós munkáit kell megcáfolnia, akinek megadatott, hogy éveken átkutathasson a háttérhatalom titkos irattáraiban. Azért részesült ebben a privilégiumban, mert maga is a pénzoligarchia hűséges hívei közé tartozott. Az illuminátusok nem azonosak a szabadkőművességgel, de a két mozgalom fokozatosan közeledett egymáshoz és együttműködött velük.
Az első nemzetközi közös találkozásuk 1782. július 16-án Wilhelmsbadenben volt, és későbi eggyüttműködéskről számtalan történelmi tény van.
Az illuminátusok a nemzetközi elit ?
Az úgynevezett „Nagy Druida Tanács”, a kutatók gyakran a „Tizenhármak Tanácsának” nevezik, hálózatuk segítségével ellenőrzik az egykori kommunista országokat, bizonyos fokig még Kínát is. A Tizenhármak Tanácsa irányítja a „bölcs emberek”titkos csoportjait a legfontosabb ipari államokban. A kisebb országokat a bankrendszeren keresztül irányítják, ahol az általuk kiválasztott és tőlük függő személyek, valamint a titkosszolgálati apparátusok látják el a befolyásolási, ellenőrzési és irányítási funkciókat.
A Tizenhármak Tanácsa felett áll egy még fontosabb csoport, a Kilencek Tanácsa,, amelynek azonban van egy három személyből álló belső magja, ez a három személy az, aki az első impulzusokat adja, és a végső szót kimondja a legfontosabb kérdésben.
Az illuminátus hálózat vezető dinasztiái tudatosan kutatják és egyesítik a vezető családok vérségi vonalait. Ebben a tevékenységükben bizonyos okkult hagyományok is érvényesülnek, amely szerint mágikus erőt jelent e dinasztiák vér szerinti egyesítése. Már arra is kísérletek voltak, hogy genetikusan vizsgálják meg az illuminátus családok eredetét. Bizonyos irracionális vélekedések szerint nem a nevek a döntőek, hanem sokkal inkább a vér mágikus ereje a meghatározó tényező. Szokásos eljárási mód, hogy a pénzoligarchia illuminátus hálózata számára fontos személyeket már gyermekkorukban kiválasztják, és adoptált gyerekként a kijelölt pozícióba felnevelik. Fritz Springmeier amerikai kutató szerint, egy ilyen, illuminátusok által kiválasztott és felnevelt gyerek volt Bill Clinton, a volt amerikai elnök is. Angello Roncaalli, a későbbi XXIII. János pápa mentora pedig Jean Cocteau, a Prieuré de Sion akkori nagymestere volt.(Ezt állítja John Daniel, Johannes Rothkranz, valamint a „Holy Blood, Holy Grail” három szerzője: Michael Baigent, Richard Leigh és Henry Lincoln.)
A vezető dinasztiák leszármazási vonalának kutatása új megközelítést tesz lehetővé a történelem elemzése számára. A nagy hatalmú történelmi családok az évszázadok során olyan stratégiákat dolgoztak ki, amelyek elősegítették az emberek, pénzel, okkult rituálisokkal, háborúkkal, politikával, vallásos konfliktusok gerjesztésével, vagy szenvedélyeik felkeltésével történő befolyásolást és ellenőrzést. Ezek a családok évszázadokon keresztül gyűjtötték tapasztalataikat, és fejlesztették képességeiket arra, hogy miként kell a hatalmat megszerezni, és maguk számára hasznosítani. Az is része volt a stratégiájuknak, hogy a háttérben maradjanak, valódi identitásukat elrejtsék a nyilvánosság elől. Ez a transznacionálisan megszerveződött elit nemzedékről – nemzedékre átörökítette a lakosság feletti uralom gyakorlására vonatkozó tapasztalatait és tudását.
AJÁNLOM AZ OLDALT
