A SKULL AND BONES
Halálfejesek a világpolitikában
Z. Tóth Csaba - írása
2008.10.18 11:23
Egyetemi klub a Yale-en, avagy az "okkult materializmus" élcsapata?
“Ha az igazi nézeteink ismertek lennének, annyira félreértenének bennünket, hogy elvesztenénk az állásunkat, én, mint az Egyesült Államok elnöke, és Arthur Hadley, a Yale Egyetem elnöke.” Theodore Roosevelt
“Utolsó éves hallgatóként csatlakoztam a Skull and Bones-hoz, egy titkos társasághoz, ami olyan titkos, hogy nem is mondhatok róla semmi többet.”
George Walker Bush “
[Megpillantva a Skull and Bones névsorát,] azt éreztem - mint aho gy most is -, hogy a listán szereplő 'prominens' személyek a szívükben valójában éretlen ifjoncok. A szörnyű valóság az, hogy ezek a kisfiúk döntő befolyással vannak a világ ügyeire... A tagok listáján az úgynevezett uralkodóosztály jelentős része szerepel t... Nem csoda, hogy a világnak vannak problémái!” Antony C. Sutton nyilatkozatából
Az Amerikai Egyesült Államok keleti partvidékén, a New York-tól nem messze északra fekvő New Haven városában található a régi, rangosnak és drágának számító Yale Egyetem, amely az angol bentlakásos college-ok mintájára működik (a fenti képen az egyetem Harkness nevű, nem valami bizalomgerjesztő tornya látható egy éjszakai felvételen, az egyetem honlapjáról). A Yale történetének egyik hivatalos ismertetője így szól: “A he ly hatalma kétségtelen. A Yale jól szervezett. A Yale hűséget ébreszt fiaiban. Az itt végzettekröl, akár életükben, akár életük múltán olyan feljegyzések születtek, melyek arról árulkodnak, hogy ezek az emberek egymásért dolgoztak. Röviden, a Yale kitartóa n és titokzatos módon sikeres. A rivális intézetek és akadémiai reformerek számára az öreg Yale iskolában van valami irritáló és aggasztó.” Vajon mi lehet ez a “Yale-hatalom”, mi a titka a sikernek? Mi ez az irritáló és nyugtalanító valami?
Az újabb kor apokrif történelmének rendkívül fontos fejezetéhez érkezünk, amikor választ keresünk erre a kérdésre. 1832-ben a Yale falai közt egy szokatlanul morbid, középkorias, söt ókorias titkos társaságot alapítottak, a tagjai tevékenysége alapján akár hírhedtnek mondható Skull and Bones, azaz a Koponya és Csontok Rendjét. A Rend jelvénye a halálfej a keresztbe tett csontokkal, akárcsak a veszélyes anyagoké, a kalózoké, a volt náci Totenkopf-SS alakulaté, vagy a keresztény hagyomány Golgota-dombjáé, melyen Jézust keresztre feszítették. Hihetetlen, de igaz: a Bush-családdal – ugyan nem először - közvetlenül ez a fura tömörülés és sajátos “filozófiája” került a világ egyetlen nagyhatalmának vezérlőpultja mögé. Sajnos jóval többet jelent ez hírlapi szenzációnál. A Skull and Bones a válasz, és nem csupá n az egyetemi kalauz “rejtélyeire”.
Mint látni fogjuk, nem egy ártatlan, hazafias cserkészcsapatról van szó. Ez a szabadkőműves jellegű, de a Nyugaton szokásos titkos társaságoknál lényegesen hatékonyabban, sőt radikálisabban politizáló férfi-csoportosulás a nagy nyilvánosság előtt sokáig meglehetősen sikeresen titkolta tevékenységét. A rend alapítása óta, tehát éppen százhetven esztendeje csupán három alkalommal történt, hogy érdemben írtak róluk: először a Yale-en megjelent Iconoclast 1873. október 13.-i (egyetlen) számában, amely kritikus észrevételek mellett, melyekben a Rendet vádolja az egyetem vagyonának hűtlen kezelésével, valamint protekcionizmusuk miatt, egy bökverset is közölt róluk. A névtelen kiadó és szerző szemrehányóan megemlítette, hogy az egyetemi kiadó a ”Csontok” kezére került, ezért volt kénytelen egy külön kiadványt szerkeszteni. Száz évvel később egy Yale-diplomás, Ron Rosenbaum a New York-i Esquire magazin 1977. szeptemberi számában közli írását Last Secrets of Skull and Bones címmel. A cikk keveréke az ismert adatoknak és a mendemondáknak, de néhány figyelemreméltó megjegyzést is tesz: “…[a Rend] beavatási szertartása, amely élethosszig, sőt nemzedékeken át összeköt diplomatákat, média mogulokat, bankárokat és kémeket, sokkal nagyobb befolyást biztosít, mint bármely más titkos testvériség. A Rend tagjaiból áll Amerika vezető rétegének legbensőbb magva....Ezek nem vacakolnak és nem feltűnősködnek. A Csontok hatalma hihetetlen. Kezükben tartják a hatalom minden szintjét az országban. Akk or fogjuk ezt megérteni, ha megpróbáljuk összehasonlítani a maffiával. De ne felejtsük: ezek ugyanakkor egy titkos társaságot alkotnak.…Azok az emberek, akik Amerika nemzeti karakterét kialakították, ezt a saját jellemük alapján tették, melyet odaát a kriptában [a 'tomb' nevű beavatóhelyen] alakítottak ki bennük.” Rosenbaum írt még egy cikket a New York Observer-ben a Rendről (2001. április 23.), amely az interneten is olvasható. Ebben leírja a Rend egyik, a nyilvánosság számára rendezett, kriminális trágárságoktól hemzsegő – tehát inkább kirakat-jellegűnek tekinthető – szertartását is, melyen ifj George Walker Bush is résztvett (S&B 1968). Azután Antony Sutton, majd a Tarpley-Chaitkin szerzőpáros voltak azok, akik behatóbban kutatták a Rend tevékenységét. Ez, bár titkos, szabadkőműves társaságról van szó, lehetséges, mert a Rend időnként hallat magáról, és 1950-ben a Yale-en kiadta addigi tagjainak névsor-gyűjteményét.
Alapítók
A Rend alapítói az 1833-ban végzett Yale-hallgatók voltak, Alphonso Taft és William Huntington Russell. Mint Tarpley és Chaitkin leírják, Russell azon család-csoportosulások közé tartozott, melyek akkoriban a Connecticut államon belüli angolbarát pártokban vezető szerepet játszottak (Russell, Pierpont, Edwards, Burr, Griswold, Day, Alsop, Hubbard – megj.: Rev. John Pierpont lánya, Juliet volt a felesége a connecticut-i születésű brit bankárnak, Junius Morgan-nek; fiuk, John Pierpont Morgan, az angolszász világ legnagyobb pénzmágnása lett; egy Russell és egy Pierpont tisztelendö ott volt a Yale alapítói között is 1718-ban). A Rend financiális hátterét a Russell-család mérhetetlen vagyona adta: William Russell unokatestvére, Samuel Russell 1823-ban céget alapított, a Russell and Company-t, amelynek üzleti célja az volt, hogy megszerezze az ópiumot Törökországból és Kínába csempéssze (ahol az szigorúan tiltott volt), a Brit Birodalom fegyveres vé delme alatt. Ez a társaság később döntő szerepet játszott brit partnereivel a kínaiakkal szembeni véres Ópium Háborúban (1839-1842). Az 1830-as évektől a Russellek felvásárolták a Perkins-féle ópium-szindikátust Bostonban (Massachusetts állam), amelyben az ottani brit lojalista jenki családok is érdekeltségeket szereztek és csatlakoztak a connecticuti családokhoz (Cabot, Lowell, Higginson, Forbes, Cushing, Sturgis, Coolidge, Delano, Weld). Ezek a csoportok voltak – brit családi, üzleti kötelékeik révén – a fő kerékkötői Amerika függetlenségének a Függetlenségi Háború (1775-1783) után. Miután tettek egy sikertelen próbálkozást, hogy önálló államot szakítsanak ki maguknak Amerikából és Mexikóból délnyugaton (Aaron Burr és a szecesszionisták, 1804), visszavonultak a nyilvános szerepléstől és magánjellegű, fedett szövetségeket hoztak létre, az általános, szabadkőművesség-ellenes hangulat ellenére (1832-ben alakult Amerikában egy Anti-Szabadkőműves Párt is). E családok fiai közül számosakat választottak a Rend tagjai sorába. A Yale-en más titkos testvériségeket is találunk (Scroll & Key, Spade & Grave, Crown & Sceptre, vagy a görög betűseket, pl. Phi Beta Kappa), és a Yale-en kívül más egyetemeket (Harvard, Princeton, Columbia) és az azokon működő titkos társaságokat is támogatták ezek a családok, a nekik megfelelő elit-képzés érdekében, de a “házi” projektjeik közül a Skull and Bones volt a legfontosabb. Az 1880-as évek közepétől a S&B tagság összetétele kezdett eltérni a korábbiaktól, a tanárok helyett inkább a gazdasági-politikai élet szereplői váltak jellemzővé, ami Amerika degenerálódásához vezetett a Rend imperialista, neopogány és rasszista ideológiája nyomán. Jelentős Csont-családok még a Whitney, Phelps, Taft, Stimson, Lord, Cheney, Coffin, Sloan, Wadsworth, White, Gilman, Payne, Harriman, Bush, Thompson, Brown, Day. A Rend 1856-ban Russell Trust Association néven lett bejegyezve Connecticut államban, olymódon, hogy a kurátorok később mentesülhettek a cégjelentések beadásának szokásos követelménye alól.
Beavatás
A Rend minden évben tizenöt utolsó éves Yale-hallgatót - csak fiatalembereket - választ ki a legmegfelelőbbek közül, az előző évben felvett tagok részvételével. Ez viszonylag kevés, az alapítás óta mintegy 2500 fő, akik közül nem is válik mindenki részeseivé a birodalomépítő “nagy” terveknek, azonban e kevesek közül is sokakat találunk évtizedeken, generációkon át különbözö kulcspozíciókban, különösen akkortájt, amikor összesürűsödnek a világesemények. A jelölteket “lovagoknak” nevezik, a végzett ha llgatókat “pátriárkáknak”, s a Rend terminológiája az avatatlan külvilágot “nemesekre” és “vandálokra” osztja. A jelölteket a Rend embere, kezében egy emberi koponyával, egy csütörtöki nap éjfélkor látogatja meg kollégiumi szobáikban, és felteszi nekik a kérdést: elfogadják-e felvételüket a Rendbe. A jelöltek igennel vagy nemmel felelhetnek. Majd egy sajátos beszélgetésre kerül sor, melyben fel kell tárniuk eddigi életüket és “szexuális önéletrajzukat”. Ez már az ún. Kriptában történik (Tomb nevű épületrész), amelyet talán épp ezért, az életrajz latin rövidítése (CV, curriculum vitae) mintájára CB-nek is neveznek, amit viccesen “connubial bliss”-nek, “ágyastársi örömnek” értelmeztek az 1988-as Bush-kampánykor a Washington Post által megkérdezett veteránok, B ush egykori évfolyamtársai. Ezt követően megtörténik a jelölt beavatása: “éjjel meghal a világ számára, és újraszületik a Rendbe. A Rend egy önmagában lévő világ, amelyben a beavatott új nevet kap és tizennégy új vértestvért, akik szintén új nevet viselnek [egymás között].” Idősb George Bush neve állítólag “Magóg”, fia, a jelenlegi elnök a Contemporary (Kortárs) névre hallgat. A rítusok között említenek meztelenül sárba hempergetést és koporsóba helyezést, az élet, a szenvedés és a halál drámájának szimbolikus megjelenítéseit. Mindez úgy tűnik igen erös köteléket hoz létre a rendtagok között, mint az egyik veterán kifejezte: “A Skull and Bones-ban mindannyian egyek vagyunk... 15 testvér egy börben”, egy másik interjú-alany pedig elmondta, hogy apja, aki rendtag volt, a kis S&B jelvényét a börére szúrta, amikor fürödni ment(Tarpley-Chaitkin, VII.). Az összejövetelekre a tanévben minden csütörtökön és vasárnap este kerül sor. Minden új rendtag kap egy állóórát és egy nagyobb összeget – állítólag 15.000 $-t - a pályakezdéséhez, amelyet különböző magas pozíciók biztosításával is segítenek. A tagok nyaranta találkozót tartanak a közeli Deer Island-en is, mely a Rend, illetve a Rend vagyonát kezelő Russell Trust Association tulajdona.
Titkos és nyilvános célok
Céljaikra, a rendtagok megnyilatkozásait, tevékenységét vizsgálva nem nehéz következtetni: arra lettek kiválasztva, hogy életük során az anglo-amerikai hatalmi elit birodalmi törekvéseit sokoldalúan érvényesítsék saját társadalmukban és a nagyvilágban, a politikai – különösen hadügyi, nemzetbiztonsági, külügyi, fajegészségügyi-orvosi-tömegpszichológiai -, a pénzügyi, oktatási, kulturális/tömegkommunikációs és jogi területek központ jaiban, ott, ahol a nagy döntések, nagy kezdeményezések születnek, s ahonnan döntő befolyást lehet gyakorolni a dolgok menetére, az emberek felfogására. Ez a kriptokrácia mindent birtokolni akar, minden szinten, ami csak létezik a földön. A fizikai világ és szemlélet felől akarják sakkban tartani és megbénítani az ember lelki-szellemi-közösségi eröit, képességeit. Ennek érdekében, hogy tömegpszichológiai manipulációikat sikerrel végrehajtsák, okkult ismereteket, eröket is felhasználhatnak. De nemcsak birtokolni akarnak: áldatlan tevékenységük nyomán a világot át is alakítják az angolszász néplélek elvont, művi, rigorózus gyakorlatiasságának, érdekeinek megfelelően. Ez a high-tech “plaza-univerzum” azonban nélkülözi az eleven archetípusokat, azokat az ősforrásokat, amelyek az embert összekapcsolnák szellemi eredetének tudatával. E művi világ mögött már nincs semmi, ami az élő léthez tartozik. Nem véletlen tehát a halálerők szimbóluma a rend jelvényén, nem is csupán elrettentésül szolgál, hanem kifejezi azokat az erőket, melyeket tudatosan felhasználnak. Minthogy titkos társaságról van szó, figyelembe kell vennünk az emögött álló tényleges okkult erők jellegét is, amelyeknek eredete az egyiptomi kulturkör dekadenssé lett mágikus kultuszait, papjainak lelkületét irányító kozmikus hatalmakban rejlik, melyek római impérium egykori képviselőinek közvetítésén keresztül érnek el a mába, és tudjuk, hogy az emberi reinkarnáció törvénye és a szellemi világgal való kapcsolat révén a mai kor az egyiptomi kultúra egy alászállt, materialisztikus, alacsonyabb “oktávjának” tekinthető. Ami egykor spirituális törekvés volt, az mára materializálódott, a templom a bank lett, a szómágia a média, a „szférák zenéje” pedig elektronikusan „szól” hozzánk. Az sem véletlen, vagy puszta allegória, hogy a szabadkőművesség alapszimbóluma az egyiptomi piramis.
Nos, az emberi fejlődés elterelése érdekében szőtt összeesküvések XX. századi kapuján ott virít a Skull and Bones jelvénye. Odabent pedig, a 322-es számmal ellátott, vörös bársonnyal borított “szentek szentjében”, az emberi fejlődéssel homlokegyenest szembenálló rituális fekete mágia főpapjai tanácskoznak: ördögien zseniális és amorális fickók, a “láthatatlanok”, akik “súgnak”, és a pénzemberek, politikusok, ügyvédek és növendékeik, akik a halált, a háborút, a társadalmi problémákat eszközként használják céljaik elérése, az anglo-amerikai “globalizáció”, a churchill-i “mindenható szuper-világkormány” kialakítása érdekében. Mindezt Angliából és az Egyesült Államokból kiindulóan, a demokrácia, az együttműködés és az emberi jogok hangoztatása közepette. Mindazonáltal van ebben a kamaszo s telhetetlenségben, földhözragadt “einstandolásban” és álszentségben valami tragikomikus.
Előfordul ugyan a politikai életben, hogy kormányzati tisztviselők, miniszterek, elnökök nem tagjai a Rendnek, de családtagjaik, később fiaik, unokáik igen, illetve szoros kapcsolatban állnak rendtagokkal, ilyenekkel veszik körül magukat a fontosabb posztokon, s a rendtagok cégei előnyöket élvezhetnek a gazdasági életben. Theodore Roosevelt sem volt tag (ő a Harvardon működő hasonló “kvázi-kékvérű” Porcelian, vagy Pig Club-nak, majd egy másik páholynak lett tagja), de a mottóban említett közeli barátja, Arthur Twining Hadley igen (S&B 1876; mottónkat Hadley-ről Sutton könyvéből vettük, aki Morris Hadley apjáról szóló könyvéből idézi Roosevelt szavait). Hadley-vel szoros barátságban volt Wilson elnök különös “alteregója”, félig nyomorék, nagyhatalmú bizalmasa, Edward M. House is. Utópisztikus művében, a Philip Dru: Administrator- ban, melyet a Rend székhelyén, New Haven-ben adtak ki, Antony Sutton szerint kódolva leírta a Rend történetét is (ld. a CFR-ről szóló ismertetést a tavaly téli számban). Megfigyelhető az is, hogy a S&B beavatottak más szabadkőműves páholyoknak is átadják ismereteiket, irányelveiket, más páholyoknak is tagjai lesznek. Néhány fontosabb Csontember életrajzát röviden az ismertetésünk végén közöljük.
Antony Sutton néhány feltevéséről
A korábbi ismertetéseinkben már többször említett kiváló amerikai történész-közgazdász professzor, Antony Sutton akkor kezdett foglalkozni a Renddel, amikor a 80-as évek elején egy Csontember állítólagos aggódó rokona eljuttatta hozzá a Rend tagjainak kétkötetes névsorát, egyikben az elhúnytak, másikban az élők adataival, a kezdetektől napjainkig, mely köteteket minden újonnan felvett rendtag is megkapja. Mint Sutton írja, korábbi kérdéseire, melyeket Wall Street-sorozatában fölvet a bolsevizmus és a nácizmus egyidejű és végsőkig kitartó amerikai támogatásával kapcsolatban, ekkor kapta meg a választ, ekkor kezdett “összeállni” a kép. A Rendről szóló könyvében Sutton feltételezi, hogy “külföldi eredetű”, német illuminátus gyökerei vannak. 1876-ban betörtek ugyanis a “Kriptába” és ott állítólag német feliratos je lmondatot találtak, egy óangol felirat mellett. Ez a közlés azonban kizárólag két, a Rend által kiadott publikációban látott napvilágot 1876-ban – akkor közölték a Rend helységeinek, berendezésének leírását is -, így nem tarthatjuk hitelesnek, hogy a Skull and Bones egy 19. századi németországi illuminátus rend amerikai, 322. ága volna, mint ahogy azt sem, hogy Sutton közvetlen összefüggést vél felfedezni a Rend képviselői, filozófiai-politikai “dialektikája”, államfelfogása és a 19. századi német filozófia, Hegel, Schelling, Fichte vagy épp Goethe között, azáltal, hogy az alapító William Russell németországi egyetemen is tanult (hasonlóan pl. Alfred Milnerhez). Különös, hogy bár megérteni látszott a Rend által használt ellentmondás okkult technikáját, melye t a keresztbe tett csontok is szimbolizálnak a Rend jelvényén, Sutton nem vette észre az abszurd “német eredetben” rejlő figyelemelterelést, és tévedését azóta továbbgörgetik a Rend kutatói.
Brit birodalmi gyökerek
Azt viszont helyesen látta Sutton, hog y a hegel-i dialektikát és államfilozófiát, mely az állam abszolút mivoltát az egyén fölé helyezi, a praktikus anglo-amerikaiak a németeknél eredményesebben alkalmazták. Az angolszászok csupán felhasználhatták Hegelt - és a természetben élő pusztító-felépítő erők dialektikáját, belebújva mintegy a természet, az emberi haladás erőibe is -, hogy fegyvert kovácsoljanak belőle a politikai jobb- és baloldalnak a tőke akadálytalan mozgatása miatti uralása érdekében, így érve el, hogy az eszmei alapon álló politikai dialektika lényegtelenné váljon, feloldódjon a materializmus, a gazdaság “elfogulatlan” törvényeiben, melyeket természetesen ők szabnak meg. Az alapvető cél ezzel a riválisnak tekintett németség, Közép-Európa és az orosz nép “kikapcsolása” volt, már a 19. század második felétől, ami lényegében a szabadságban és szeretetben kibontakozni akaró, Krisztus-erővel áthatott újkori emberi individuumok és közösségek megszületésének lehetősége ellen irányult. Az Oroszországgal kapcsolatos céljaikat például így fog almazták meg az angolok: “Nem szükséges tovább részletezni a témát, kimondhatjuk, hogy az orosz nemzeti karakter képes lesz megvalósítani a szocializmussal azokat a politikai és gazdasági kísérleteket [sic!], amelyek jelenleg számtalan nehézséget okoznának Nyugat-Európában.” (C. G. Harrison: The Transcendental Universe, Six Lecture on Occult Science, Theosophy and the Catholic Faith, Delivered before the Berean Society, London 1893. új kiadás 1993. idézi: Mitteleuropa zwischen Ost und West, www.celtoslavic). A geopolitika “atyja”, Halford J. Mackinder azt is hozzátette 1904-ben, hogy”Oroszország a világban olyan középponti stratégiai helyzetet foglal el, mint Németország Európában” (The Geographical Pivot of History, Geographical Journal, 23). Majd 1912-ben hasonlóképpen ír Lancelot Lawton, hátborzongató hidegvérrel kitekintve egy jövőbeli Kelet-Nyugat összecsapásra is: “A nyugati civilizáció előőrseiből úgyszólván válaszfal lesz - a fal izmos orosz parasztokból épül, akiknek ipari munkája, vagy ha kell, erős jobbja megállítja az ázsiai agresszió áradatát. Mert a Nyugat semmilyen körülmények közt nem hasonulhat a Kelethez; legfeljebb gátat emelhet ellene. Talán egyszer még örülni fogunk, hogy Oroszország fejlődése mind a mai napig késlekedett, és megvannak a tartalékai a föld keménykötéső fiainak millióiból. Az orosz paraszt férfinak is, katonának is felülmúlhatatlan ... épp olyan keményen dolgozik, amilyen bátran kűzd a háborúban. Semmi kétség, méltó képviselője lesz a szabadságszerető európai férfiaknak a küszöbön álló kemény küzdelemben az ázsiai gazdasági erőkkel."(in: C. Northcote Parkinson: Kelet és Nyugat, Terebess Kiadó, 2000). Az anglo-amerikai globális gyarmatosítással kapcsolatban 1880-ban így írt Sir Frederick Weld, akinek amerikai rokonait ott találjuk a Russell-féle ópium-szindikátusban: “ Ha az embereket önmaguk kormányzására akarjuk nevelni, saját erejükre kell bíznunk őket. Mi pedig szükségképpen ennek az ellenkezőjét tesszük. Ezenfelül kétlem, hogy az ázsiaiakat egyáltalán ránevelhetnők önmaguk kormányzására; ez ellentmond fajuk szellemének, régvolt történelmük tanulságainak és a hitelveik szülte késztetéseknek. Semmi sem felel meg nekik jobban, mint a türelmes és pártatlan önkényuralom; ebben pedig mi részesíthetjük őket ... " (uo.) Orosz- és Németország geostratégiai kulcspozíciója, Németország kapitalista fejlődése sértette a világelső angolszászok érdekeit, csakúgy, mint az Osztrák-Magyar Monarchia léte, miközben “militánsaknak”, “nacionalistáknak” igyekeztek beállítani bennünket. Valójában az angolszászok hiú, faji önzése állt a XX. - és XXI.? - század minden lényeges katasztrofális eseményének kútfejénél, s ezeknek egyik legfőbb műhelye, eszköze volt már az I. Világháború előkészítésénél a Skull and Bones Rend.
A Rend fő célkitűzéseit tekintve tehát sokkal inkább lehet szó ezekről az angol okkult-birodalmi gyökerekről, melyekből már a Rend alapítói, vagy Cecil Rhodes és társai táplálkoztak. A Rhodes-Milner, vagy Round Table Group szoros kapcsolatokat ápolt a Skull and Bones-zal, és a brit birodalmi missziót az amerikaiak részben átvették az I. Világháborúval. A XX. század első felében a S&B prominens háttérpolitikusai főként a brit-amerikai J.P. Morgan cégbirodalom körül tömörültek, a Kerekasztal lordjaival együtt (ld. a CFR-ről szóló ismertetésünket), másrészt pedig az ugyancsak brit-amerikai Brown Brothers Harriman and Company-ban (1818-ban alapították Brown Brothers, Shipley & Company néven, Londonban). Főként ez a két cégbirodalom állt az I. világháborút követő radikális európai események, a bolsevik- és a náci “projektek” mögött. A Brown Brothers befektetési bank brit mentora a mohó náci-barátságáról ismert Montagu C. Norman volt (1871-1950), 1920-1944 között a Bank of England kormányzója és – a Wall Street Journal korabeli megfogalmazása sz erint - “Európa pénzügyi diktátora”, akinek már nagyapja is a Brown Brothers vezetője volt. A Brown Brothers a nagy világválságot követően, 1931-ben egyesült a W. Averell Harriman & Company-vel, melynek alapítói 1919-ben W. Averell Harriman (1891-1986, S&B 1913, apja Edward H. Harriman, vasútmágnás; rövid életrajzát ld. külön), Percy A. Rockefeller (S&B 1900, Standard Oil-örökös), E. Roland Harriman (S&B 1917, William testvére), Prescott S. Bush (S&B 1917, a Bush-család a Harriman-ek farvizein került a high society-be), és George Herbert Walker (1875-1953, csendben és hatékonyan dolgozó St. Louis-i tőzsdei bróker; 1931-ben visszavonult saját cégéhez; P. Bush G. H. Walker lányát vette feleségül 1921-ben; G.H. Walker ugyanilyen nevű fia 1927-ben, unokája pedig – jelenleg USA-nagykövet Magyarországon - 1953-ban lett tagja a Skull and Bones rendnek). Montagu Norman embere a Brown Brothers Harriman-nél Thacher Brown lett, a cég brit társ-tulajdonosa. A Harriman-csapat egyfelől az 1924-ben létrehozott Union Banking Corporation révén, amellyel megszerezték a Hamburg-Amerika hajózási vonal feletti ellenőrzést (Hapag, majd Hapag-Lloyd) – a UBC-ben már részt vett Hitler legfőbb német támogatója Fritz Thyssen és hollandiai bankja a Bank voor Handel en Scheepvaart (noha Thyssenről tudta a berlini amerikai követség, hogy támogatja Hitlert) -, és másfelől a J.P. Morgan-féle Guaranty Trust révén, különböző más vegyesvállalatok kialakításával döntő szerepet vállalt a náci Németország és a sztálini Szovjetúnió nehéziparának, nyersanyag-kereskedelmének, azaz hadiiparának fölfejlesztésében, a szükséges tőke átadásában. Jelen ismertetésünket Antony C. Sutton emlékének ajánljuk, aki 2002 nyarán húnyt el 77 éves korában. Egyáltalán nem igaz az állítás, hogy Sutton “jobboldali populista”, vagy “szélsőséges” lett volna, mint néha megvádolják a globalizáció-kritikusok részéről is. Igazi amerikai patrióta volt, aki féltette a hazáját, s emellett – a fenti nem jelentős tévedései ellenére - becsületes, megalkuvás nélküli tudós, aki mindvégig az igazságot kereste, nem a maga hasznát. Mi, kelet-közép-európaiak hálával tartozunk neki, mert térségünk történetének valódi mozgatórugóit egyedül ő tárta fel, ő közelítette meg, hiteles adatokkal részletesen bemutatva, hogyan vett részt a nagytőke a lenini-sztálini és a hitleri diktatúra egyidejű világra segítésében és megerősítésében. Források: Antony C Sutton: America's Secret Establishment, Trineday Book, 2002. (első kiadás 1983.; Wall Street könyvei: http://www.reformed-theology.org/html/books/wall_street/index.html ) Webster G. Tarpley-Anton Chaitkin: George Bush: TheUnauthorized Biography (1992., I, II, III. VII. Fejezetek; www.tarpley.net ) Kris Millegan: Anthony Sutton On Skull & Bones, (e-mail interjú, 1999/7/6) Paul Goldstein-Jeffrey Steinberg: George Bush, Skull and Bones and the New World Order (EIR)
Eric Samuelson: Yale's Skull & Bones Society Members (net)
Képek forrása: Kris Millegan: The Boodley Boys (net)
Antony C. Sutton:
J.P. Morgan használja a dialektikát
(részletek, America's Secret Establishment – An Introduction to the Order of Skull and Bones)
Quigley professzor a Traged y and Hope-ban, mely a C.F.R. dokumentumain alapszik, leírja, hogy J. P. Morgan ténylegesen felhasználta az egymással versengő “jobb” és “baloldalt” a társadalom politikai manipulálására: “A Wall Street és a baloldal közötti jelenlegi szövetségek... valójá ban a Morgan bank és a baloldal közös társulásaiból erednek, ezek folytatásai. Morgan számára valamennyi politikai párt egyszerűen csak egy használandó eszköz volt, és cége biztos lábakon állt minden pártban. Maga Morgan, továbbá Dwight Morrow és más partnerek, a republikánusokkal alkottak szövetséget; Russel C. Leffingwell a demokratákkal, Grayson Murphy a szélsőjobbal, Thomas W. Lamont pedig a baloldallal... Sajnos itt nincs tere annak, hogy bemutassuk ezt a nagy és máig elmondatlan történetet, de emlékez tetni kell arra, hogy mindaz, amit itt elmondunk, csupán része egy sokkal nagyobb képnek.” (Tragedy and Hope, 1966, p. 945, p. 74).
Quigley nem tudott a kapcsolatról a Morgan-cég, más New York-i tőkés érdekeltségek és a Rend között. Értékes ismertetést nyújtott a brit “Csoportra” vonatkozóan, és személyes levelezésből tudjuk, hogy Quigley sokkal több dologra utalt, mint amit ebből publikált, mégsem azonosította műveiben az amerikai elitet. A Harriman, Bush, Acheson, Whitney, sőt a Stimson nevek nem jelenne k meg a The Anglo-American Establishment-ben.
Azonban a Quigley-től vett fenti idézetet megvizsgálhatjuk a Renddel kapcsolatos ismereteink fényében. Az idézet akkor sok mindenre magyarázatot adhat. Noha Morgan maga nem volt tagja a rendnek, a partnerei kö zül viszont többen igen. John Pierpont Morgan halála (1913) után a cég neve Morgan, Stanley & Company lett, s a “Stanley” azt a Harold Stanley-t jelenti, aki 1908-ban lett a Rend tagja. Morgan halála után a Rend az id. Henry P. Davison-on keresztül is kiterjesztette befolyását, aki fia, ifj. Henry P. Davison-on révén került kapcsolatba a Rendd el (S&B 1920). Az idősb Davison hozta a Morgan céghez Thomas W. Lamontot és Willard Straightot. Ezek a partnerek voltak az eszközök a Morgan-dialektika balszárnyának kiépítésében, beleértve az USA Kommunista Pártját, benne Julius Hammert, akinek fia ma az Occidental Petroleum elnöke.
Morgan partnere volt Thomas Cochran is, aki 1894-ben lett rendtag. Mindazonáltal inkább a Morgan által dominált cégekben és leányvállalatokban volt jellemző a rend tagjainak jelenléte, mint a partnerek között. Az olyan cégekbe n, mint a Guaranty Trust és a New York-i Bankers Trust, melyek bizonyos fokig kimozdultak a J. P. Morgan pénzügyi centrumból, bár Morgan kontrollja alatt maradtak, a beavatottak valóságos koncentrációit találjuk:
GUARANTY TRUST COMPANY
Harold Stanley (S&B 1908)
W. Murray Crane (S&B 1904)
Harry P. Whitney (S&B 1894)
W. Averell Harriman (S&B 1913)
Knight Wooley (S&B 1917)
Frank P. Shepard (S&B 1917)
Joseph R. Swan (S&B 1902)
Thomas Cochrane (S&B 1894)
Percy A. Rockefeller (S&B 1900)
A II. Világháború utáni partnerek:
George H. Chittenden (S&B 1939)
William R. Cross (S&B 1941)
Henry P. Davison Jr. (S&B 1920)
Thomas Rodd (S&B 1935)
Clement D. Gile (S&B 1939)
Daniel P. Davison (S&B 1949)
BROWN BROTHERS HARRIMAN AND COMPANY
W. Averell Harriman (S&B 1913)
E. Roland Harriman (S&B 1917)
Ellery S. James (S&B 1917)
Ray Morris (S&B 1901)
Prescott S. Bush (S&B 1917)
Knight Wooley (S&B 1917)
Mortimer Seabury (S&B 1909)
Robert A. Lovett (S&B 1918)
A II. Világháború utáni partnerek:
Eugene W. M. Stetson Jr. (S&B 1934)
Walter H. Brown (S&B 1945)
Stephen Y. Hord (S&B 1921)
John B. Madden Jr. (S&B 1941)
Grange K. Costikyan (S&B 1929)
Nem rendtag: Matthew C. Brush (32' szkőműves)
A “modus operandi”
Morgan-en kívül más példákat is találunk a rendtagok látszólagos “ellentmondásaira”:
Andrew Carnegie hatalmas acélüzemei révén profitált a háborúból, de ugyanakkor a Carnegie Intézet vezetője, Daniel Coit Gilman (S&B 1852) révén lelkes elnöke és pénzügyi támogatója volt az Amerikai Béke Társaságnak. Hogyan lehetett Carnegie egyidőben háború- és békepárti?
A Nemzetközi Viták Jogi Rendezésének Amerikai Társaságát William Howard Taft [S&B 1878, T. Roosevelt utáni amerikai elnök 1909-1913 között és az USA legfőbb államügyésze egyszemélyben], és társai alapították 1910-ben. Ez a szervezet volt az előfutára a Békéért Kűzdők Ligájának (League to Enforce the Peace), amely aktívan ösztönözte az amerikai részvételt az I. Világháborúban, s amelyből kifejlesztették a Népszövetséget, majd az ENSZ-t. Hogyan lehetett a Liga egyszerre háború- és békepárti?
A 20-as években William Averell Harriman a szovjetek fő pénzügyi és diplomáciai támogatója volt, abban az időben, amikor egy ilyen segítség szembenállt az amerikai külügyminisztérium irányvonalaival. Harriman részt vett a RUSKOMBANK, az első szovjet kereskedelmi bank szervezeti felépítésében. A Harriman-Morgan által dominált Guaranty Trust alelnöke, Max May lett a RUSKOMBANK első alelnöke a külföldi pénzügyek osztályán. A Rendnek kulcspozíciója lett egy szovjet bankban! Ugyanakkor Averell Harriman-t, öccsét, valamint Ellery S James-t és Knight Wooley-t (mind S&B) ott találjuk a Union Banking Corporation-ben, amelyen keresztül Hitler fő pénzügyi-gazdasági támogatóivá váltak [ az amerikai kormány 1942. évi Trade With Enemy Act, “Kereskedés az Ellenséggel Törvény” életbelépéséig, bár akkor is csak a nácik amerikai részvényeit foglalták le – ford.].
A többgenerációs Csont-családból származó William Putnam Bundy (S&B 1939) tíz esztendeig volt a CIA-nál (1951-1961), tagja volt a C.F.R.-nek, főszerkesztője a Foreign Affairs-nek. Nagymértékben segítette a Harriman-Dulles-féle vietnami háború tervét. Testvére, McGeorge Bundy (S&B 1940) volt Kennedy és Johnson elnökök nemzetbiztonsági tanácsadója, Bilderberg-résztvevő, ő szervezte meg a Kennedy-gyilkosság tisztára mosását. Henry L. Stimson emlékiratának társszerzöje. Kennedy halálát követöen közvetlenül ő állította vissza az amerikai politikát a vietnami háború felé. A Bundy-k feltehetően támogatták a NATO-t, mégis kapcsolatban voltak NATO-ellenes, sőt marxista szervezetekkel és tevékenységekkel.
A rend tagjainál sokszor találunk a legkülönbözőbb, nyilvánosan proklamált politikai nézeteket, ideológiákat. William F. Buckley (S&B 1950) gyakran szidta a szovjeteket. Másfelől Edwin A. Burtt (S&B 1915) egy tucat kommunista frontszervezetnek volt tagja. William Sloane Coffin Jr. (S&B 1949) három évig volt a CIA-nál, majd ezt követően a vietnami háborút ellenző tevékenység egyik vezetője lett, a National Conference for a New Politics, és a Clergy and Laymen Concerned about Vietnam nevű szervezeteken keresztül. Nagybátyja, Henry S. Coffin (S&B 1897) ugyancsak béke-agitátor és az oligarchia ügynöke. Húsz évig volt a Union Teológiai Szeminárium elnöke, melynek testületi elnöke Thacher Brown volt a Brown Brothers, Shipley and Company-tól. A Coffinok voltak a fő támaszai a liberális halál-lobbinak az eutanázia, eugenetika terén. Vajon pusztán a véletlen művei ezek az “ellentmondások”?
[A “kerekasztal” másik oldaláról, Lord Milner kettösségére is vannak lélegzetelállító példák. Egy helyütt így nyilatkozott: “Marx nagy könyve, A Tőke mindenkor az ésszerűség emlékműve és a tények tárháza.” Mint életrajzírója, Edward Crankshaw írja: [ Milner] “gondolatait az iparról és társadalomról akár valamelyik szocialista is írhatta volna. De ezeket nem egy szocialista írta. Ezeket az a férfi írta 'aki a búr háborút csinálta'. Néhány passzus az imperializmusról és a fehér ember terhéröl pedig egy szívós tory mentalitására utalnak. Ezeket Karl Marx egyik tanítványa írta.” Milner 1917-ben a brit háborús kabinet tagja, a “trón mögötti hatalom” volt, és a londoni Joint Stock Bank igazgatója. (Sutton: The Wall Street and the Bolshevik Revolution Chapt. 6, Consolidation and export of the revolution). Milner ezzel a magatartásával a befektetöknek akarhatott kedvet csinálni a szovjet “kísérlethez”; mi mással magyarázhatnánk “bankármarxizmusát”? - a ford.]
l Ide illenék néhány más “ellentmondás” ugyancsak a ködös Albionból, melyek arra utalnak, hogy mennyire bizonytalanná válhat akár az a szék, amelyet az angolszászok az üzletben toltak zsidó partnereik alá. Winston Churchill például 1920 februárjában írt egy cikket a London Illustrated Sunday Herald-ban “Zionism versus Bolshevism” címmel. Ebben éles különbséget tesz “nemzeti, lojális” zsidók és “nemzetközi, legateisztikusabb” zsidók között, akiket “baljós konföderációnak” nevez, és kijelenti, hogy az utóbbiak “nagyon nagy” szerepet játszottak a bolsevizmus megteremtésében és az orosz forradalom kivitelezésében. Továbbá Churchill feltételezi, hogy a forradalom vezető figuráinak többsége zsidó volt. Sutton szerint mindez szembenáll a tényekkel, és a zsidók aránya a forradalomban nem magasabb a cári időkben való szereplésüknél. Churchill-hez hasonló értelemben irányította Henry Wickham Steed, a brit propaganda-ügyek egyik felelőse, Seton-Watson kollégája 1919 márciusában Edward Mandel House és Woodrow Wilson elnök figyelmét a „Cion jegyzőkönyvei” megjelenése után fokozottabban lábrakapó zsidó összeesküvés-elméletre. Steed szerint House a szovjet gazdasági kapcsolatok mellett érvelt (Sutton uo. Appendix II.). Mindebben felfedezhető egy tendencia, miszerint az angolszász háttérhatalom mintha már egész korán igyekezett volna a zsidókra tolni a felelősséget saját világbirodalmi “projektjeiért”.]
Háború és forradalom létrehozása
A bal és a jobboldal manipulálása az amerikai belpolitikában megismétlődik a nemzetközi szinten, ahol mesterségesen építik föl ezeket a politikai strukturákat, majd az összeomlás felé viszik az “egy-világ” szintézis megteremtése érdekében.
Az egyet emi tankönyvek a jelenkor háborúit és forradalmait többé-kevésbé úgy mutatják be, mint a konfliktusban álló erők véletlen következményeit. E könyvek szerint, miután a derék erőfeszítések, a politikai egyezkedések a háború elkerülésére lehetetlenné válnak, jön a fizikai konfliktus. Sajnos azonban, ez egy nonszensz. A háború mindig bizonyos személyek megfontolt cselekedete.
A nyugati tankönyveknek óriási hiányosságai vannak e téren. Így például a II. Világháború után a náci háborús bűnök kivizsgálására felállított törvényszékek gondosan mellőzték azokat a dokumentumokat, amelyek Hitler nyugati támogatására vonatkoztak. Hasonlóképpen a szovjet gazdaság kialakulásának tárgyalásánál a tankönyvek kihagyják a nyugati cégek és bankok gazdasági, pénzügyi támogatásán ak leírását, melyet 1917 óta kapott a Szovjetúnió. A forradalmat mindig úgy említik, mint egy spontán eseményt, melyet a politikai és gazdasági elnyomás vált ki. A tankönyvekben sosem fogjuk megtalálni, hogy a forradalmak által igényelt tőke és pézforrások eredete számos esetben a Wall Street-ig vezethető vissza.
Következésképpen állítható, hogy a nyugati történetírás hiányos, torzított, cenzúrázott, s így használhatatlannak bizonyul, akár a hitleri Németország, akár a Szu, akár a kommunista Kína történetét illetően. Nincs olyan nyugati alapítvány, amely támogatná ezeknek a területeknek a kutatását...
Ténylegesen létezik egy másik, nagymértékben feltáratlan történelem, amely egészen másként beszéli el az eseményeket, mint a mi tankönyveink. Ez a “másik tö rténelem” a háború megfontolt létrehozásáról szól, a forradalom tudatos pénzeléséről, hogy megváltoztassák az egyes országok politikai berendezkedését, valamint a konfliktusok felhasználásáról egy Új Világrend megteremtése érdekében.
 Néhány Russell-partner:
Joseph Coolidge: Évente 10 millió $-t adott a skót drogkereskedő, Jardine Matheson-nak a kínai ópiumháború folyamán; fia szervezte meg a United Fruit Company-t; unokája, Archibald Cary Coolidge a Harvard professzora, részt vett a párizsi béketárgyalásokon, ahol kollégáival megalapították a CFR-t, s annak egyik vezetőj e lett. Calvin Coolidge (1872-1933), amerikai elnök volt.
Warren Delano Jr.: A Russel and Company főnöke a kínai Kanton-ban. Franklin Delano Roosevelt anyai nagyapja.
Russell Sturgis: ugyanilyen nevű unokája az angol székhelyű Baring Bank elnöke volt, am ely többek között a távol-keleti ópium-kereskedelmet finanszírozta.
Joseph Heathy Dulles: családja a rabszolgáit azon a pénzen vette, mely az indiai brit hódítókkal kötött előnyös szerződéseiből származott. Egy korábbi Yale-csoport, a “Testvériség az Egységben” tagja volt. A Yale-en Dulles a Burr-vezette elszakadókkal dolgozott együtt, és Daniel Lordhoz kapcsolódott. E két család bandaszerű szövetséget alkotott. A Lordok erőteljes Wall Street-i ügyvédek lettek, egyidejűleg a Rendben és a CFR vezető posztjain is megtaláljuk őket (közülük öten is tagjai voltak a rendnek). J. H. Dulles unokája volt az apja a Dulles-testvéreknek, Allen Welsh Dulles-nek, aki a Schröder bankház New York-i ágának volt egyik igazgatója 1944-ig, majd a CIA főnöke volt a II. Világháborút követően, és John Foster Dullesnek, aki Eisenhower elnök külügyminisztere volt. Utóbbi tárgyalt az Amerika és Németország közötti kereskedelem összehangolásáról Hitler gazdasági miniszterével, Hjalmar Horace Fletcher Schacht-tal 1933. május 20-án [John Foster Dulles fia, a most 84 esztendős Avery Dulles, jezsuita teológus a Fordham Egyetemen, a pápa nemrég bíborossá nevezte ki, első amerikaiként a konklávéban.- a ford.]
Híres “Csontemberek”
Alphonso Taft (S&B 1833): William H. Russellel a rend alapítója. Mint az Egyesült Államok legfőbb államügyésze (1876-77), Taft segítette megszervezni az 1876-os elnökválasztás holtpontra juttatását,
William M. Evarts-szal (S&B 1837, Wall Street-i ügyvéd, majd külügyminiszter 1877-1881), és
Morris R Waite-tel (S&B 1 837, legfelsöbb bíró 1874-1888). Bár a demokraták győztek a választásokon, egy alku révén a republikánus Rutherford B Hayes lett az elnök (1877-1881), és visszavonta az amerikai csapatokat délről, ahol azok a feketék jogait védték. Volt nagykövet Ausztria- Magyarországon és Oroszországban. Fia,
William Howard Taft (S&B 1878), amerikai elnök 1909-1913, majd legfőbb ügyész; alatta készítette fel a Rend Amerikát az I. világháborúra; hadügyminisztere Henry L. Stimson (S&B 1888), külügyminisztere Elihu Root, a te ngerészeti miniszter William Collins Whitney (S&B 1863) korábbi ügyvédje, Amerika legélesebb jogi elméinek egyike. Taft elnök fia,
Robert Alphonso Taft (S&B 1910) vezető amerikai szenátor a II. Világháború után. Nyolc Taft volt a rend tagja.
Daniel Coit Gilman (S&B 1852): társalapítója a Russell Trust Association-nek, és alapító elnöke a Johns Hopkins Egyetemnek, amely intézmény a rasszista jellegű eugenetikai mozgalom egyik nagy központja.
Irving Fisher (S&B 1888): a Yale közgazdasági tanszékének rasszis ta főpapja (professzor 1896-1946), és a brit birodalmi propaganda egyik híres közvetítője, a szabad kereskedelem és nem-fehér népesség számának csökkentése érdekében. Fisher volt az alapító elnöke az Amerikai Eugenetikai Társaságnak, melyet Averell Harriman anyja finanszírozott.[megjegyz.: 1952-ig a Yale-en működött ez a társaság – a ford.]
Gifford Pinchot (S&B 1889): Theodore Roosevelt fö erdökerülöje, aki a Lincoln elnök által korábban bevezetett “szabad-földet-a-családoknak” farmteremtő program helyébe bevezette a szövetségi földkontrollt. Pinchot brit birodalmi aktivizmusa megjelent a Pszichikai Kutató Társaságban, és alelnöki tisztségében, melyet az elsö Nemzetközi Eugenetikai Kongresszuson töltött be Amerikában. (A harmadik ilyen kongresszusra a 30-as években már meghívtak jeles náci “eugenetikusokat” is az amerikaiak).
Frederick E. Weyerhausen (S&B 1896), amerikai erdőbirtokos, Gifford Pinchot mozgalmának vezetője. Családja aktívan együttműködött a brit-dél-afrikai szuper-rasszista, Cecil Rhodes-szal. E család barátságban áll a Bush-családdal.
Henry Lewis Stimson (S&B 1888): Averell Harriman-hez hasonlóan nagyon sokáig töltött be magas kormánypozíciókat. Taft elnök hadügyminisztere (1911-1913), Hoover elnök külügyminisztere (1929-1933) - helyettese
Harvey Hollister Bundy (S&B 1909), a Bundy-fivérek apja. Stimson ugyancsak hadügyminiszter volt 1940-1945 között, speciális helyettese ugyancsak Hollister Bundy volt, F.D. Roosevelt elnöksége idején, tehát Pearl Harbor idején (légügyi hadü.min.-helyettese
Robert A. Lovett, aki az 50-es években védelmi miniszter; 1941-45 között a tengerészeti miniszter-helyettes
Artemus L. Gates volt, mindketten S&B 1918). Stimson vette rá Trumant, hogy atombombát dobjanak Japánra. Ebben a döntésben jóval több rejlett, mint pusztán “pragmatikus” katonai megfontolások. Ezek az anglofilek, egészen máig, szembenállnak egy olyan amerikai köztársasági hagyománnyal, amely szövetséget kereshetne az ázsiai országok nemzeti törekvéseivel, és úgy gondolják, jobb, ha az emberek rettegnek Amerikától és az atomtól.
Charles Seymour (S&B 1908): a történelem professzora 1915-1937, Yale-elnök 1936-1950. Az amerikai Inquiry-delegáció tagjaként részt vett az 1919-es párizsi béketárgyalásokon.
William Averell Harriman (S&B 1913): A vasútkirály Edward Henry Harriman idősebb fia, a Rend egyik legfontosabb kulcsfigurája. Tehetsége, energikussága és Rendi kapcsolatai magas tisztségekbe jutatták. Hosszú élete folyamán (1986-ban húnyt el 95 éves korában) számtalan kormányzati posztot töltött be, privát üzleti pozíciók mellett:
1917 megszervezte a Merchant Shipping Corporation-t.
1917 a Guaranty Trust igazgatója (1912-ben Harriman anyja a családi részvények egyharmadát eladta a J.P. Morgan & Co.-nek).
1920 megalapította a W. A. Harriman & Company-t, testvérével E.R. Harriman-nel, és az American Ship and Commerce Co.-t, amellyel konfiskálták a háború utáni Németország kereskedelmi flottáját.
1922 az American Ship and Commerce Co. megnyitotta európai főhivatalát Berlinben, a Warburg-bank segítségével.
1923 megalapította a Grúziai Mangán Társaságot. 1
924 összevonva cégeit, megalapította a Union Banking Corporation-t.
1931 a W.A. Harriman & Co. egyesült a Brown Brothers, Shipley & Co.-val, és a cég neve Brown Brothers Harriman & Co.-ra változott. Ez a cég a németekkel együtt a 30-as, 40-es években létrehozta a Dutch-American Trading Corp.-ot, a Seamless Steel Equipment Corporation-t, valamint a Silesian-American Corporation-t. A BBH részesedése ezekben összesen 41,67% volt.
1934-35. F.D.Roosevelt elnök Nemzeti Újjáépítési Törvényének különleges végrehajtó-helyettese
1941 USA, Anglia és Oroszország közötti “land-lease” szerzödések összehangolója.
1943 okt-1946. Jan. USA nagykövet Moszkvában. 1946. márc.-okt. USA nagykövet Angliában.
1946.okt.-1948.ápr. Amerikai kereskedelmi miniszter, a Marshall-terv fö kidolgozója és megvalósítója.
1948-50 amerikai képviselő az ECA (European Cooperation Administration) európai szekciójában, rendkívüli és teljhatalmú nagyköv eti rangban. 1950 Truman elnök speciális külügyi tanácsadója.
1951-ben Teheránban az Anglia és Irán közti sorozatos olaj-krízisekben próbál közvetíteni.
1951. amerikai képviselő a NATO nyugati védelmi tervekkel kapcsolatos tanácskozásain.
1951 okt. Az újon nan létrehozott Mutual Security Agency (Kölcsönös Biztonsági Ügynökség) igazgatója. Felügyeli az USA külkapcsolati, katonai és műszaki segítségnyújtási programjait. 1952 demokrata-párti elnökjelölt. 1955 New York állam kormányzója.
1961 a távol-keleti ügyek külügyi államtitkára. 1963 politikai ügyek külügyminiszter-helyettese.
1968 amerikai képviselö a Vietnammal kapcsolatos béketárgyalásokon.
1974 a Demokrata Párt külügyi bizottságának elnöke.
1983 Meglátogatja Jurij Andropov szovjet pártfőtitkárt.
Harriman háromszor nösült:
1. 1915. Kitty Lanier Lawrence
2. 1930 Marie Norton Whitney
3. 1971 Pamela Churchill Hayward (született Pamela Digby 1920); a hölgy Winston Churchill fiának, Randolph-nak volt a felesége. A Downing Street 10-ben lakott Churchillel, férje a hadseregnél szolgált. Harriman nagyon gyakran meglátogatta Churchill-t a háború alatt, így már 1941-ben jól ismerte Pamelát.
Charles M. Spofford (S&B 1924): ügyvéd, a Marshall-terv kidolgozásában vett részt, Robert Abercrombie Lovett-tel, W. A. Harriman-nel, Dean Acheson-nal (Scroll & Key Yale-társaság), és George Catlett Marshall tábornokkal, valamint John D. Rockefeller támogatásával.
McGeorge Bundy (S&B 1940): beavatása után csatlakozott a hadsereghez. 12 hónapon sem telt el, már ott találjuk a Husky Operation (szicíliai partraszállás) és az Overlord Operation (normandiai partraszállás) tervezőinek stábjában (ne feledjük, apja Stimson helyettese volt a Pentagonnál, és ugyancsak rendtag). A háború után Stimson helyettese lesz, és közösen írnak könyvet On Active Service In Peace and War címmel. Ezt követően a 27 éves „veterán”, Bundy az EC A tanácsadója lesz (European Cooperation Administration), noha nm tudhatott többet a közgazdaságról, mint a katonai stratégiáról, majd az elnökjelölt Thomas Dewey külpolitikai tanácsadója lett. 1949-ben meghívták a Harvard egyetem természettudományi tanszékének dékáni székébe. 1961 és 1966 között Kennedy és Johnson elnökök nemzetbiztonsági tanácsadója, Henry Kissinger keze alatt. Egy ik fő feladata volt, hogy visszatartsa az információkat az elnöktől. Ezt a posztját megtartotta a vietnami háború első éveiben. Ekkoriban testvére William Putnam Bundy a távol-keleti ügyekben töltött be kulcspozíciót a védelmi és a külügyminisztériumban. 1966-ban McGeorge Bundy-t kinevezték a Ford Alapítvány elnökévé, ahol 1979-ig dolgozott. Alelnöknek az alapítvány nevelési és kutatási osztályán rendtársát, Harold Howe-t nevezte ki. Bundy amerikai résztvevő volt a titkos Bilderberg-találkozókon, amelyeken az egységes Európa intézményrendszerét, működési feltételeit és “atlanti” kapcsolatait dolgozták ki.
Richard M. Bissell Jr.: nem rendtag, de miután a Yale-en végzett 1932-ben, és mert remek közgazdász elme volt, a Harrimaniták pártfogásukba vették. Bátyja,
William Truesdale Bissell az 1925-ös osztályból lépett be a Rendbe. Apjuk, egy connecticut-i biztosítótársasági igazgató, id. R. M. Bissell bocsátotta a kormány-tervek rendelkezésére a biztosító-ipar belsö ismereteit minden tűzveszélyes üzemre vonatkozóa n az I. Világháború idején. Az idösb Bissell egyszersmind a hartfordi elmegyógyintézet Neuropszichiátriai Intézetének is az igazgatója volt. Itt, 1904-ben, az ugyancsak Yale-diplomás Clifford Beers-szel lefektették alapjait a Mentálhigiénés Társaságnak, me ly az egyik fő, Yale-székhelyű Skull and Bones projekt volt. Ez volt a háttere a CIA kulturális tervezési erőfeszítéseinek az 50-es években, a drogokkal és az agymosási kalandokkal kapcsolatban, ami “MK-Ultra” néven lett ismert. Az ifjabb Bissell a londoni School of Economics-on is tanult 1932-33-ban, posztgraduális tanulmányokat folytatott a Yale-en 1935-41 között, majd csatlakozott Harriman uszályához a kormányban. Közgazdászként az Egyesített Hajózási Igazgatási Testületnél dolgozott 1942-43-ban, miközben Averell Harriman a testület amerikai vezetője volt Londonban. 1947-48-ban Bissell a “Harriman Bizottság” titkárságvezetöje volt, amit másként az Elnök Külföldi Segélybizottságának neveztek. Amikor Harriman a Marshall-terv kidolgozója volt, Bissell volt a helyettese. Amikor Harriman a Kölcsönös Biz tonsági Ügynökség igazgatója volt, Bissell a tanácsadója 1952-ben. Bissell azután
F. Trubee Davison-hoz (S&B 1918) csatlakozott a CIA-nál, és amikor Allen Dulles lett a CIA igazgatója, Bissell volt három segítöjének egyike. Amikor a CIA a Kuba elleni inváziót és provokációkat tervezte, 1959-61 között, a részletek kivitelezésével, az osztagok kiképzésének irányításával ifj. Richard M. Bissell-t bízták meg.
Amory H. Bradford (S&B 1934): 1941-ben feleségül vette Carol Warburg Rothschildot. Carol anyja, Carola, a Warburg-család feje volt Amerikában a II. Világháború után. Ez a család segítette a Harriman-ek felemelkedését a 19.-20. században [Averell apja részben a Warburgok, Schiffek, Rothschildok által folyósított hitelekböl szerezte meg a Union Pacific Railroad-ot, az amerikai vasutak kb. 90%-át]. Együtt a Sulzbergerekkel (New York Times), arra használták az Amerikai Zsidó Bizottságukat és a B'nai B'rith-et, hogy megakadályozzák Amerikában a náci Németország elleni import- és áru-bojkottot, “agitálást”, és íg y megóvják a Wall Street-iek nagy üzleteit Hitlerrel. Max Warburg például – aki a Hapag hamburgi képviselöje volt - 1933 március 27-én biztatta amerikai szponzorait a Brown Brothers Harriman-nél, hogy Hitler kormánya jó Németországnak. Két nappal később Ma x fia, Erick Warburg telegrafált unokatestvérének, Frederick M. Warburgnak, aki a Harriman-vasutak egyik igazgatója volt, és kérte, hogy vesse be minden befolyását, és állítson le minden náci-ellenes tevékenységet Amerikában (sajtó, tömegrendezvények, német áruk bojkottja). 1933 március 31-én a Warburgok által felügyelt American Jewish Committee és a B'nai B'rith közös, hivatalos közleményt tett közzé a New York Times-ban, alábbiakkal: “Ne bátorítsák az amerikai bojkottot Németországgal szemben... ne tartsanak tömegdemonstrációkat vagy hasonló agitációs rendezvényeket.” Amory H. Bradford 1951-52-ben a Harriman-féle londoni NATO-titkárság tervezési csoportjában dolgozott, közben a New York Times kiadói helyettese volt, majd a londoni The Times fömenedzsere lett.
A Bush-család a Rendben:
Prescott Sheldon Bush (S&B 1917): M.A., LL.D. Partner Brown Brothers Harriman & Co., republikánus szenátor, Connecticut, 1952-1963. Az 1980-as években a hírlapok egy kalandos eseményröl tudósítottak vele kapcsolatban. Ned An derson, a San Carlos-i apacs törzs vezetöje és más törzsi vezetök ekkoriban határozták el, hogy saját földjükön temetik el a híres apacs fönök, Geronimo maradványait. Anderson-t azonban egy vele kapcsolatba lépő Skull and Bones-tag tájékoztatta, hogy 1918 májusában Prescott Bush és öt hivatalos személy kibontották Geronimo sírját Fort Sill-ben, és magukkal vitték a koponyáját és néhány más csontot. A maradványokat azután felhasználták a Skull and Bones társaság szertartásain.
James Smith Bush (S&B 1922): elnök, Inter Mundis Ltd. (bel- és külföldi pénzügyek)
George Herbert Walker Bush (S&B 1948): USA elnök 1988-1992, a Zapata Oil és az Arbusto Ltd. birodalom elnöke.
Jonathan James Bush (S&B 1953): elnök, bróker, J. Bush & Co. New York; partner G.H. Walker & Co. 1960-1970.
Derek George “Jeb” Bush (S&B 1967): Florida kormányzója.
George Walker Bush (S&B 1968): USA elnök 2000-2008
George Herbert Walker Jr. (S&B 1927): a volt elnök nagybácsija és pénzügyi angyala. A 70-es években eladta a George H. Walker and Company-t, melyet apja alapított, a White, Weld and Co.-nak és ennek egyik igazgatója lett. A cég örököse William Weld, aki a szövetségi vádlója volt Lyndon LaRouche-nak.
George Herbert Walker III. (S&B 1953): jelenleg Magyarországra akkreditált USA-nagykövet. “A Stifel Financial Corp. és a Stifel, Nicolaus & Company, Inc. vállalatok igazgatótanácsának nyugalomba vonult elnöke. 1978 és 1992 között a Stifel Financial és a Stifel and Nicolaus elnökeként és vezérigazgatójaként dolgozott. 1982-től 2001-ig az igazgatótanács elnöke volt. Walker úr 1976-ban lépett be a céghez vezérigazgató-helyettesként. Az azóta eltelt időszakban a Stifel egy magánkézben levő, mintegy 12 millió dolláros bevételü kis cégből több mint 1000 alkalmazottat foglalkoztató, 200 millió dolláros bevételü, a new yorki tőzsdén jegyzett, ma több mint 75 millió dollárt érő vállalattá fejlődött. A Stifel és Nicolausnál játszott szerepe mellett a Laidlaw Corporation, a Western-Southern Biztosítótársaság és a Macroeconomic Tanácsadó igazgatója. Walker úr érdeklődési köre kiterjed az oktatásra, a politikára és a közügyekre is, mind helyi, mind országos szinten aktív. Számos funkciója mellett, egy St. Louis-i polgári szövetség alapítójaként célja most a szövetségi állam alkotmányának módosítása, ami jogilag lehetővé tenné, hogy a város szavazópolgárai, ha úgy látják jónak, megváltoztathassák a városi vezetés struktúráját. Ezt a jogot, mellyel Missouri állam más városai élhetnek, St. Louistól megtagadja az 1876-os alkotmány (részlet a nagykövetség honlapjáról).
Z. Tóth Csaba rovata (ztothcsaba.virtus.hu)
VISSZA >> |
AJÁNLOM AZ OLDALT
