A problémák megoldását mégcsak nem is a törvények szigorítása jelenti, mely amúgy sem az állampolgárokat, hanem a hatalommal visszélő politikusokat és sameszeiket védi! Hanem a megelőzésük. A most meglévő problémák legnagyobb része nem is létezne, ha 90-es "gengszterváltás", régi-új képviselői a hatalom közelébe se kerülhettek volna! ... "Aki sokat markol, keveset fog!" Azaz a politika minél jobban szorítja össze a markát annál több csúszik ki újjai közül. Immár biztossá vált, hogy egyetlen párt sem ad megoldást. A pártok ideje végképp lejárt, legyenek bármily hangzatosak és bizalomkeltőek az ígéreteik, hazugság minden szó. Ennek legjobb bizonyítékát, épp saját tetteik adják. Miért hinne nekik hát bárki is újra. Mert megígérték?! Ugyan! Bár a szavak is ártalmasak, de a tettek, még inkább! Nem a szavakra kell figyelni, hanem a be nem tartott igéretkere, a saját ígéreteikkel szembemenő tetteikre! ... Ha hinni akarunk, akkor ne nekik, hanem a saját tapasztalatainknak, ősi erkrölcseinknek, bevált hagyományainknak higgyünk! Higgyünk a saját szemünknek, fülünknek józan eszünknek! Bizzunk abban, amiben eddig sem csalatkoztunk! Saját magunkban, és azokban, akik nem hazudtak nekünk, akik már bizonyítottak!
ÍGY FÉLTEK TI...
A gyáva hatalom reakciója.
A jogszabályok, és törvénykezés mellett, a rendőrség - mint a erőszakszerv - megerősítésre került. Prioritás: fokozott rendőri ellenőrzés, közterületen való jelenlét növekelése, több rendőr, gyors reagálás.
Hirtelen megtörtént a készenléti rendőrség 4. főosztályának felállítása is 447 fővel, az érintett települések: Győr, Szombathely, Nyírbátor. Azért-e sietség, hogy az első bevetésre 2009. 03. 15-ére, azaz mára már készenállhassanak. Cél "részt venni" aktívan az ünnepségken.
Az nem derült ki pontosan, hogy az egyes rendőri részlegeket milyen feladattal bízták meg. Ezt, valószínűsítem a politika határozta meg és döntötte el - ahogy eddig is. A rendőrség csak végrehajtja utasításaikat. Tehát most is lesznek akikre a provokatőr, akire a megfélemlítő, és lesznek akikre a védelmező szerepet osztották a "március-tizenötödikei-ünnep" című eseményen. Reméljük maradtak olyanok is akikre a tényleges rendőri feladatot osztották: vagyis az állampolgárok védelmét a rabló, tolvaj, gyilkos, és hasonló erőszakos bűnözőktől. (Valószínűleg a "nagyhalak" most számítanak prioritásna - hisz vasárnap is van, meg aztán se elég rendőr nincs rá, se kényszerítő ok - jó lenne azért tévedni ebben.)
Mint hallottuk, a polgárok biztonságérzetét a fokozott rendőri jelenléttől remélik. Én azonban azt gondolom, hogy a problémák megoldását sosem a bűncselekmények bekövetkezése és esetleges felderítésük jelenti, mégcsak nem is a törvények szigorítása, mely amúgy sem az állampolgárokat, hanem a hatalommal visszélő politikusokat és sameszeiket védi! Hanem a problémák, - mint kiváltó ok - megelőzése vagy orvoslása.
A megoldás az elégedetenlenség okainak felszámolásával kezdődik.
A hatalmon lévők, (politikai- gazdasági-, és pénzügyi életben egyaránt) szigorú átvizsgálása, számonkérése, elszámoltatása és akik könnyűnek találtattak, azok azonnali és végérvényes eltávolítása.
Az emberek létbiztonságának, a munkalehetőség és a munka becsületének visszaállítása,
A tudás- és erkölcs alapú értékrend újraépítése.
A tiszta, átlátható közélet és politika ugyanezen alapokra való helyezése.
A most meglévő problémák legnagyobb része nem is létezne, ha 90-es "gengszterváltás", régi-új képviselői a hatalom közelébe se kerülhettek volna! Ám a színfalak mögött ezt nem így gondolták!
Mivel az őszinteség már előzőleg, a pártállamban sem volt "divatban", (ahogy a világon másutt sem) leginkább a pénzhatalom és a vele szorosan összefonódott politika köreiben, ezért az emberek jó esetben fél információkra, vagy a "hivatalos verzióra" - a hazúgságra - támaszkodva, tudták csak meghozni döntéseiket, melyek ezért szükségszerűen rosszak voltak. Mennél tovább tart ennek a kiterjedt hálózatnak haza- és sorsrontó uralma, mely a hazúgság áradat leple alatt folyik, annál inkább csökken puszta létünk és hazánk fennmaradásának esélye. Így önrendelkezésünk, talpraállásunk reményét is elveszítjük.
Ma talán még nincs elegendő egységes akarat, és lehetőség. De a közmondás szerint: "Aki sokat markol, keveset fog!" Azaz a politika minél jobban szorítja össze a markát annál több csúszik ki újjai közül.
Ezért egyre többeknek válik nyilvánvalóvá, hogy becsapták, kifosztották, szembeállították. S minden eszközzel rabszolgalétbe kényszerítik. Ha pedig előveszik a legendás józan paraszti eszüket, a szemük kinyílik, meglátják az okát és eszközét is annak, ami ide juttatta az egész magyarságot. Akkor felfogják értelmét és fontosságát, az ellenszegülésnek és a mielőbbi cselekvés szükségszerűségét.
Az idő fogytán. A pénz- és politikai hatalom pedig nem enged, nem engedhet a szorításából. Ez saját jól felfogott érdekével ellenkezik. Számára egyenlő az öngyilkossággal.
Ne üljünk fel hát a jól hangzó, ám hamis igéreteknek, szép szavaknak a velük való összefogásra. Soha az elmúlt bő félévszázad alatt, nem a haza, és a magyarság érdekében lépett egyetlen párt sem. Mindig a saját túlélésük és hatalmuk megszilárdítása volt elsődleges. Immár biztossá vált, hogy egyetlen párt sem ad megoldást. A pártok ideje végképp lejárt, legyenek bármily hangzatosak és bizalomkeltőek az ígéreteik, hazugság minden szó. Ennek legjobb bizonyítékát, épp saját tetteik adják. Miért hinne nekik hát bárki is újra. Mert megígérték?! Ugyan! Bár a szavak is ártalmasak, de a tettek, még inkább! Nem a szavakra kell figyelni, hanem a be nem tartott igéretkere, a saját ígéreteikkel szembemenő tetteikre!
Nem vagyunk már naiv gyerekek, akikkel mindent el lehet hitetni! Csak mert végre hinni szeretnénk! Vagy mégis?!
Ha hinni akarunk, akkor ne nekik, hanem a saját tapasztalatainknak, ősi erkrölcseinknek, bevált hagyományinknak higgyünk! Higgyünk a saját szemünknek, fülünknek józan eszünknek! Bizzunk abban, amiben eddig sem csalatkoztunk! Saját magunkban, és azokban, akik nem hazudtak nekünk, akik már bizonyítottak!
A jogellenesen összegyűlt, illetőleg jogellenes magatartást tanúsító tömeggel szemben – ha a szétoszlásra irányuló felszólításnak nem tesz eleget – a következő kényszerítő eszközök, illetőleg intézkedések alkalmazhatók:
- testi kényszer;
- rendőrbot, kardlap;
- vegyi eszköz, ingerlőgáz;
- elektromos sokkoló eszköz;
- bilincs;
- pórázon vezetett szolgálati kutya szájkosárral, vagy anélkül;
- vízágyú;
- pirotechnikai eszköz;
- elfogó háló;
- lóháton vagy járműkötelékben végzett kényszeroszlatás.
Az alkalmazandó kényszerítő eszközök körét a csapaterő parancsnoka határozza meg.
Az Rtv. módosításáról szóló 2007. évi XC. törvény 2008. január 1-jétől már nem teszi lehetővé a gumilövedék alkalmazását tömegoszlatás végrehajtása során.
A tömeg szétoszlatására irányuló csapaterő alkalmazása során – az Rtv. 60. §-ának (2) bekezdése szerint – a Rendőrség a helyszínen lévők egyéni felelősségét nem vizsgálja.
Erre mondják: Ügyes! - bár szerintem inkább etikátlan, és szabályozatlan, ráadásul visszaélésre és "véletlen balesetekre" alkalmat adó. Akárcsak sok hasonló dilettáns rendelet!
S mint kiderült, az, hogy mi jogellenes, s mi nem az, azt majd a helyszínen lévő rendőrök, vagy azok parancsnoka saját belátása, kedve és hangulata alapján eldöntheti, de facto!
Audie Rácz Era
Hogy tudjuk hol a helyünk?
Ajánlás a média munkatársai részére
2009.03.12. csütörtök 12:52
1. Pozitív diszkrimináció
Törvénytelen demonstrációk alkalmával a rendőrség felszólítja a résztvevőket, hogy hagyják el a területet. Amennyiben ennek a résztvevők nem tesznek eleget, úgy a rendőrség intézkedni kezd. Ennek része az igazoltatás. Aki ellenszegül, vele szemben a törvény értelmében intézkedésre, előállításra kerül sor. Azon újságírók személyi szabadságát, akik az ajánlások ellenére sem viselnek azonosító mellényt, ám a helyszínen igazolni tudják, hogy újságírók (például: újságíró igazolvány, munkáltatói igazolás stb.) és kizárólag munkavégzés céljából tartózkodnak a területen, a rendőrség nem korlátozza.
Ezen egyéniesített elbírálást nem lehet alkalmazni olyan újságíróval szemben, akivel kapcsolatban bűncselekmény (például hivatalos személy elleni erőszak) gyanúja merül fel.
2. A fizikai akadályoztatás tilos
Harmadik személlyel szembeni intézkedésnél gyakori eset, hogy a rendőr a tudósítóktól nem fér a helyszínhez. Ilyenkor a rendőrség felszólítja a jelenlévő újságírókat, hogy vonuljanak vissza, mert az intézkedő rendőrt fizikailag nem lehet megakadályozni jogszerű tevékenységében. A felszólításnak eleget kell tenni.
3. Egyéni rizikó tömegoszlatásnál
Törvénytelen demonstrációk alkalmával a rendőrség a harmadik eredménytelen felszólítás után tömegoszlatásba kezdhet. Amennyiben az újságírók nem tesznek eleget a felszólításnak, úgy tudomásul veszik, hogy tömegoszlatás közben a rendőr nem tud pozitív diszkriminációt alkalmazni, így előfordulhat, hogy a tömegoszlatás szükséges következményei a sajtó munkatársait is érintik.
4. Helyszíni kommunikáció - korrekt információ
Utcai demonstrációk alkalmával a rendőrség jól azonosítható rendőrségi sajtómunkatársakat küld a helyszínre. Javasolja a sajtó tudósítóinak, hogy vegyék fel velük a kapcsolatot, mert konfliktus vagy kérdés esetén ők mediátori szerepet is ellátnak a rendőrség és a munkájukat végző tudósítók között. A rendőrség vállalja ugyanakkor, hogy az eseményekről egy központi forrásból tud tájékozódni a sajtó, s az információt nem részenként kell különböző egymással kapcsolatban nem álló területekről összeszedni.
5. A hírverseny a média dolga
A rendőrség garantálja, hogy a különböző médiaszervezeteket, intézményeket képviselő és magukat igazoló újságírók egyenlő feltételekkel végezhetik a közjót szolgáló tudósítói munkájukat az utcai demonstrációk helyszínein és/vagy a rendőrség által kontrollált területeken. A rendőrség a médiapiac hírversenyének nem része.
6. Best practice és a törvény ismerete
A rendőrség vállalja, hogy a közösen elfogadott ajánlásokat valamennyi illetékes rendőrhöz eljuttatja, s akárcsak a törvényes eljárási rendet, úgy ezeket is a napi képzés részévé teszi, valamint azokat a gyakorlat során alkalmazza. A médiumok pedig vállalják, hogy a rájuk vonatkozó, munkavégzésük biztonságát garantáló törvényeket ismerjék és alkalmazzák, akárcsak a közösen elfogadott ajánlásokat.